Félelmetes, hogy egy kicsi, apró dolog mennyire fel tudja dobni az embert! Ma reggel, éppen olvastam a bibliámat, mikor Sharif felhívott. "Boldog péntek reggelt" – köszönt. Őszintén, ezen csak kacagni tudtam, épp csak kel fel a Nap, még totál hajnal van, és egy ilyen pozitív hangulatú köszöntéssel, jó kívánsággal indul a nap! Mondtam is Sharifnek, hogy més soha senki nem kívánt nekem boldog péntek reggelt.
A péntek reggel "boldogságának" talán van is oka: ez az utolsó munkanap, valahol még a munkaidő is rövidebb, s aztán jön a jól megérdemelt pihenés. Vagy nagytakarítás. Vagy vendégfogadás. Vagy rokonlátogatás. Vagy készülés a hétfői vizsgára. (Lehet, hogy nem is annyira pihentető a hétvége, ugye?) Vajon mitől függ egy reggel (vagy egy nap) boldogsága? Talán nem az azt követő hétvégétől.
Sharif felfogása azért tetszett, mert akár hétfőn is lehetne boldog hétfő reggelt kívánni (meg akár a hét többi napján is), és valóban boldog is lehetne az a nap, akkor is, ha nem minden sül el jól. Jó, elfogadom azt az állítást, hogy nem mindig lehet egy napot úgy zárni, hogy azt mondjuk: "Hú, úgy szeretnék még egy ilyen napot!" Viszont el tudjuk úgy kezdeni a napot, hogy tiszta, "boldog" lapot adunk neki, attól függetlenül, higy mi az, ami ránk vár akkor! Ez az, amit tanultam a mai "boldog reggelből".
Tehát, boldog péntek estét a Kedves Olvasónak!
Remélem, jól telt a hét Számodra, és a hétvégéd inkább a pihentető felé fog közelíteni!Egy hete, pénteken, a nap "hivatalos" része az egyetemen kezdődött, egy kis programozás-gyakorlattal. Megtudtuk, hogy a mostani tanárunk jóval komolyabban veszi a csoportmunkát, mint az előző kurzus vezetője, ugyanis, itt valóban együtt kell bemutatni a megoldást, tehát mindenkinek beszélnie kell.
Óra után Christiannal ettünk, aztán hazajöttem. Este Markusszal találkoztam, úgy terveztük, hogy pár emberrel megosztjuk a hitünket, de nagyon hideg, szeles és esős idő volt. Nem volt alkalmas semmilyen kültéri beszélgetésre.
Nem sokkal utána találkoztunk Anneval és Raijával, és elmentünk beszélgetni egy kávézóba. Jó kis este volt!
A szombati napot már nagyon vártam! Ugyanis erre a napra terveztük, hogy meglátogatjuk a hozzánk legközelebb eső nemzeti parkot, Nuuksiot. Az idő cseppet sem volt kedvező, elég rendesen esett az eső. Gondolkodtam, hogy vajon van-e értelme az útnak. Engem nem zavar az eső. Susannát sem, hasonlóan őrült természetjáró, mint én. Markus meg mondta pénteken, hogy jönni fog.
Nem sokkal fél 9 után neki is indultunk. Jó egy órás autókázás után értünk fel a hegyekkel körülvett helyre, ahol éjszaka még hó is esett. A parkolótól nem messze volt egy múzeum a parkról. Egy épület, kivilágítva, berendezve, tárva-nyitva, őrzés nélkül. Ilyet nem tudnék Magyarországon elképzelni. A múzeum után bejártuk a környéket, közben jókat beszélgettünk, és az eső is elállt, sőt, még a Nap is kisütött egy rövid időre!
(A képek a pivasaweb-es albumban vannak). A napot egy régi kávézóban zártuk, Bemböle-ben (Espoo egyik városrésze).Nagyon feldobott ez a hosszúra nyúlt délelőtt! Ha megnézed a képeket, érteni fogod miért, de nem csak a táj miatt, különleges idő volt a társaság miatt is! Markus és Susanna az a két tesó a gyülekezetből, akikkel úgy érzem, elindult valami a barátságunkat illetően.
Délután itthon pihentem, készültem a vasárnapi énekekre és feltöltöttem a képeimet a picasawebes albumba.
A vasárnapot is nagyon vártam, ugyanis ezen a napon volt az első próbája a gyülekezet énekes csapatának.
Az istentisztelet különösen mély volt, "köszönhetően" a szerdai tuusulai tömeggyilkosságnak, illetve történt néhány rossz dolog a gyülekezeten belül. Az egyik tesónál egy súlyos betegséget diagnosztizáltak. Az alkalom után találkoztunk, és félelmetesen jó időt töltöttünk együtt az énekesekkel. Nagyon meghatott a többiek lelkesedése, szíve és hogy a szabadidejükből rászántak másfél órát, hogy együtt énekeljünk és gyakoroljunk dicsőitő dalokat! Leginkább a bizalmuk esett/esik jól, hogy rám bízták ennek az egésznek a szervezését. Nem gondolom, hogy rászolgáltam volna.
A zenés találkozó után meglátogattam Migueléket a kollégiumban. A terv az volt, hogy együtt megesszük Miguel tiramisuját. Sajnos, ez a tiramisu most nem sikerült olyan jól, túl sok cukrot tett bele újdonsült cukrászunk, és ezért inkább folyékony volt, mint szilárd, az ízéről nem is beszélve. Miguel igazi cukorbombát gyártott.
Ennek ellenére jó kis időt töltöttünk, és megismertem, hol is laknak az én kedves barátaim.
Hétfőn tanultam egy nagyot, finnül és javaul is (azaz programoztam), majd ettem egy jó nagyot a fiúkkal.
Finn óra után folytattam a programozást, és realizáltam, hogy a mostani példa nem is annyira egyszerű. Este sikerült csak a napi adagot befejezni.
Tanulás után Markusszal hívtunk embereket bibliakörre, és csodák csodájára találkoztunk két nagyon nyitott és barátságos diákkal, akikkel összesen majd’ egy órát beszélgettünk.
Este elmaradt a futás, a havas idő miatt, Susannával úgy találtuk, hogy nem lenne jó szétázni fagypont környéki hőmérsékletben. Hétfő este-kedd hajnalban megjött a "második hó", amely sokkal tartósabbnak bizonyul, mint az első (még most is van belőle). Még ez sem volt olyan hatalmas mennyiség, de egyre inkább úgy néz ki: a gyönyörű, havas napok nincsenek is olyan messze!
Kedden azt terveztem, hogy délelőtt programozom, délután végre foglalkozom a doktori dolgaimmal. Ehhez képest beleakadtam egy nehezebb problémába, így egész nap a java nyelv rejtelmeit kutattam. Sok új dolgot tanultam, ezért nem bántam annyira a programváltozást.
Este az eddigi legizgalmasabbb és legdurvább futsal-meccsemet éltem át. Az eddigiekhez képest sok volt a szabálytalanság, de a játék szabályos része is keményebb volt.
Két, nagyjából hasonló erejű csapat volt a pályán. A Vegyvédelmisek (sárgában) és a Környezetvédők (zöldben).
Jómagam a Környezetvédőket erősítettem. A sárga alakulat képzettebb játékosokból állt, nehezebb volt áttörni a (Vegy)védelmükön. Az első, kiskapus meccs elején gyorsan elhúztak 3:0-ra, sima meccsnek látszott ekkor a dolog, de aztán feljöttünk, sőt el is húztunk 5:3-ra. A csapatunk első gólját én "találtam". Indításnak szántam a lövést, kicsit hosszabb lett, aztán végül a kapuban kötött ki. Sokáig volt 6:5 az állás nekünk, végül is 7:7-nél lett vége ennek a játéknak.Pályacsere után mi kezdtük jobban a meccset (1:0), de a sárga csapat hamar értésünkre adta, nem véletlenül kapták a nevüket. Elhúztak 3:1-re, majd a (Környezet)védelmünk kicsit felerősödött, több sikeres támadást siketült vezetnünk, ennek eredményeként felhoztuk a meccset 6:5-re. Az előny ekkor még a sárgáknál volt. Ekkor "megfagyott" az eredmény, sokáig mezőnyjáték zajlott a pályán, majd kaptunk 3 gyors gólt. Azt hittem, hogy ennyi, vége, de a meccs vége abszolut a mienk volt! Egy gólpasszt is adtam, így a vége 8:8 lett!
Hihetetlenül élveztem minden percét a találkozónak (vereség esetén is így lett volna)! Megjegyzés: a csapatneveket saját magam találtam ki a meccs után, csak hogy színesebbé tegyem a beszámolót!
Szerdán a finn nyelvi ismereteimet ápoltam, majd Miguellel ettünk egy jót. Finn óra után programoztam, és rájöttem arra, hogy milyen egyszerű az a feladat, amin már kedd este óta törtem a fejem! Így 20 perc alatt sikerült befejezni, pont időre!
Este bibliakör volt, David tartott beszélgetést a kedvességről. Jó időt töltöttünk együtt! Jó volt beszélgetni Wibkével, sokat segített nekem. Arra bíztatott, hogy nyugodtan írjak e-mailt annak az egy tanárnak, akivel mindenképp szeretnék találkozni, s a második e-mailre sem reagált semmit. A turkui tanárnőről van szó, akinek olvastam egy cikkét, amelyben nagyon jó módszereket írt le, és mindenképp nagyon hasznos lenne élőben is látni azokat.
Csütörtökön tovább gyúrtam a programozást, még mindig nem voltam készen az összes feladattal, majd ebéd után találkoztunk a tanulócsoporttal, és kidolgoztuk a közös megoldást. Christian elment hamarabb, ugyanis péntektől keddig Stockholmban lesz, és ment a hajója.
A találkozó után Siljával invitáltunk embereket bibliakörre, majd itthon Daviddel szaunáztunk egy jót, sokat beszélgetve. Szauna után programozás: még mindig nem értettem valamit az tolsó feladatból. Sajnos, nem is sikerült 100%-osan befejezni.
Ma, gyakorlaton, szerencsére nem mi kaptuk az utolsó feladatot, alapvetően egyik csoport sem akarta elvállalni, mert ez volt a legnehezebb: elmagyarázni a Quicksort működését, és megmutatni, miért olyan hatékony. Valamikor régen tanultam erről, de nem sikerült visszaidézni a tanultakat.
Viszont a prezentációnk a kioszott (másik) feladatból kivételesen jól sikerült, sokkal jobban sikerült összedolgozni, mint egy hete!
Délután olyan szép napos idő volt!
Nem tehettem meg, hogy ne menjek ki a tengerpartra imádkozni! Képzeld el, elkezdett befagyni az öböl! Azt hittem, hogy talán majd december végére esetleg lesz valami jégszerűség. Lehet, hogy januárban a jégről fogok képeket készíteni a Kő-öböl partjáról.Este Shariffel beszélgettem egy nagyon jót, majd Hannával, Ninával és Daviddel mentünk közösen egy jót beszélgetni és kávézni.
Ez a hét hozott egy fontos és új dolgot érzelmileg. Elkezdtem kötődni ide. A barátságaim meghozták első gyümölcseiket, úgy érzem, látom, mi az amit tudok és szeretek itt tenni. Nagyon szeretem Kivenlahtit, az a fajta városka, ahol a természet is képviselteti magát (erdő, tenger), de a központ is közel van, tehát nem kell órákat utazni. Ha majd hazamegyek februárban, a szívem egy darabja itt fog maradni, ez biztos.
További boldog péntek estét!
