Szeptember végén

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, 
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, 
De látod amottan a téli világot? 
Már hó takará el a bérci tetőt. 
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár 
S még benne virít az egész kikelet, 
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, 
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet… 
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide! 
Ki most fejedet kebelemre tevéd le, 
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe? 
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre 
Könnyezve borítasz-e szemfödelet? 
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme, 
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, 
Fejfámra sötét lobogóul akaszd, 
Én feljövök érte a síri világból 
Az éj közepén, s oda leviszem azt, 
Letörleni véle könyűimet érted, 
Ki könnyeden elfeledéd hivedet, 
S e szív sebeit bekötözni, ki téged 
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

(Petőfi Sándor, 1847.)

Pezsgő világának irodalmi rovatának első versét olvashatta a Kedves Olvasó! 

Egy hónapja vagyok itten. Jól érzem magam, éppen elég fáradtan, majd megtudod, miért. A háttérből svéd nyelvű balladák adják a hangulatot az estéhez.

Felkerült két új album, Eben fényképei a múlt hétvégi suomenlinnai látogatásunkról, illetve a tegnapi Happy Blue Partyról.

Ott hagytam abba, hogy drukkolj az első finn órám miatt. Drukkoltál? Őszintén! 

Első finn órám előtt programoztam itthon, és találkoztam Rogerrel, a "szokott helyünkön", a Chilliben,  a Kaisaniemi (ez egy park neve Helsinkiben) metróállomáson. Jót beszélgettünk, majd elrohantam finnórára. Külön művészet volt megtalálni a termet. Az egyetem főépületének abban a szárnyában van, ami inkább olyan, mint egy görög templom, tele van szobrokkal. Majd csinálok képeket, és megmutatom.

Az első finnóra nem volt bonyolult, a betűket tanultuk, és a köszönéseket. Most este van, tehát Hyvää iltaa! Azaz: jó estét!

Óra után a programoztam, majd Markus-szal és Tobias-szal megosztottuk a hitünket, aztán elmentem enni, ugyanis 20:30-kor találkoztam Christiannal, hogy megnézzünk közösen egy filmet. Vacsora után a dómnál tudtam egy nyugodt félórát imádkozni. Már nagy szükségem volt rá, kicsit úgy éreztem, az elmúlt napok elsodornak, és már nagyon vágytam egy kis "megállj!"-ra.

A film egy finn film volt, melynek az volt a különlegessége, hogy az egyetemen készítették. Címe: a Farkas éve. Egy kicsit művészfilmre sikeredett az alkotás, így a lényegét nem sikerült meglelnem.

Sajnos, a film tovább tartott, mint gondoltam, így lekéstem a Skypeolást Gyurival.  Igencsak sajnáltam a dolgot, nagyon készültem erre a beszélgetésre!

Kedd délelőtt a programozásé volt a főszerep, és egész sikeres időt döltöttem a Java-nyelv rejtelmeivel, az 5-ből 3 példát sikeresen megoldottam! 

Ebéd után Annéval találkoztam, és az egyetemen hívtunk diákokat bibliakörre. Délután 3-kor találkoztam a tanulócsoportommal, és befejeztem a feladatokat.

Este futsal. Ez az este más volt, mint az előző. Szerintem azért, mert több volt a küldöldi, mármint a nem finn. A mi csapatunkban csak egy finn emberke volt. Így volt ismerkedés, beszélgetés. Három csapat volt: pirosak, kékek és mi, akiknek se nem piros, se nem kék pólójuk volt. Hmmm, legyünk, mondjuk fehérek. Öt-tíz percenként váltották egymást a csapatok, így 3 kört játszottunk. Az első körben a pirosak nagyon elvertek mindenkit. Mi legyőztük a kékeket. A második körben csökkent a gólkülönbség, de még mindig 100%-osak voltak a pirosak, mi meg döntetlent játszottunk a kékekkel. A 3. kör már kis kapura ment, ekkor teljesen felborult az eddigi papírforma. A pirosak 3:3-at játszottak a kékekkel, mi megvertük a pirosakat 2:1-re, majd kikaptunk a kékektől 1:0-ra. Így is, összesítésben, a pirosak nyertek, mi lettünk a másodikak, és a kékek akaszthatták volna nyakukba a bronzérmet, ha lett volna eredményhírdetés.

Este beszélgettem egy jót Petivel, végre! Már jó pár hete vártam erre a "találkozóra". Szinte semmit nem tudtam az otthoni bibliakörömről. Sok-sok jó hírt kaptam.

Szerda reggel Dorkával beszélgettem egy jót, aztán elkezdtem lefordítani az eddigi doktori dolgaimról szóló írásomat. Finnül is tanultam, majd ebéd után részt vettem életem második finnóráján. Megtanultuk a személyes névmásokat, hogyan kell bemutatkozni. Minum nimi on Gábor. Minä olen unkarilainen. Azaz: az én nevem Gábor. Magyar vagyok. Két újabb, a magyarhoz hasonló szót találtam: me = mi, te = ti.

Óra után a TTK-n, azaz Kumpulában kötöttem ki, ahol folytattam a fordítást, majd nem messze az egyetemtől egy különleges hétközi istentiszteletet tartottunk, ugyanis meglátogatott minket a birmighami gyülekezet vezetője (Andy Flemming, aki ismeri), és tanított minket. Többek között azért is jött Helsinkibe, hogy találkozzon David szüleivel. Ő fogja majd lelkileg tréningelni Davidet, mikor október végén leköltözik Birminghambe. Nagyon kedves gesztus tőle! 

Este, végre, beszéltem Gyurival!! 

Csütörtökön reggel programozás gyakorlat, végre nem én adtam elő! Utána találkoztam Christiannal és Miguellel, illetve Petrus-szal és Mattival, két "igazi" finn diákkal, akiket Miguelék ismertek. Jót ettünk, kávéztunk és beszélgettünk. Mattival különösen jót beszélgettünk, nagyon érdeklődik a magyarok iránt, többször volt már Budapesten, tavasszal is tervezi, hogy jön.  Mondta, hogy majd tréningel finn nyelvből, ad pár valós szituációt, ahol tudok szavakat tanulni. Igen, ez még hiányzik a finnóráim közül. Nagy eséllyel összefutunk majd a jövő héten.

Este, szauna előtt futottunk egyet Tobias-szal. Mivel csak ketten voltunk, kicsit megemeltük a tempót, lihegtünk is rendesen, majd a szaunában különösen jót beszélgettünk arról, miként tudjuk előrébb tolni a gyülekezet, a bibliakör szekerét.

Péntekre sok minden volt betervezve. Elő kellett készítenem a karaoke-programot a Happy Blue Partyra, be akartam fejezni az angol bemutatkozó levelemet, és felkészülni a vasárnapi istentisztelet énekeire, ami néhány vadi új dal megtanulását is magába foglalta, ugyanis vasárnap csak én fogok vezetni éneket, mert a másik énekvezető nem lesz itt. Kihívás a köbön!  Ezek mellett be volt tervezve egy bibliatanulmányozás, ami azt jelenti, hogy leülünk egy érdeklődő emberrel, és beszélgetünk személyesebb témákról, hogy miképp lehet őket alkalmazni a biblia tükrében.

Ehhez mérten nem aludhattam akármeddig. Reggel Daviddel jót imádkoztam, majd befejeztem az angol bemutatkozó levelet. 12-kor találkoztunk Alexanderrel és Miinával (David fiú- és lánybarátja), egy jót ettünk, majd arról beszélgettünk hogyan is lehet megkeresni és megtalálni Istent. Különleges volt számomra ez a beszélgetés, egyrészt azért, mert, különösen Miina esetében, nyitott fülekre (és szívekre) találtunk. Másrészt, mert ez volt az első itteni ilyen jellegű beszélgetésem! Őszintén, nagyon feltöltött! 

Hazaérve nekiestem a karaoke-dolognak. Akinek van Playstation-je, biztos imseri a SingStar nevű énekes programot. Tobias megtalálta ennek a PC-s változatát (Ultrastar), én pedig ennek egy továbbfejlesztett változatát (Ultrastar Deluxe). Az a poén, hogy ezek a szoftverek teljesen ingyenesek, és lehet őket használni a Playstationos mikrofonokkal, egy átalakító segítségével. Nem sokkal utána rátaláltam arra az oldalra is, ahol a dalokat lehetett a programhoz beszerezni. Nagy volt az öröm! 

Nagyon jó időt töltöttem az énekvezetésre készülve. Megtanultam vezetni három új dalt, és összeállítottam a vasárnapi "menüt", azaz, mit is fogunk majd énekelni.

A szombatot nagyon vártam már! A Happy Blue Party napja!  Elég tömött nap volt, amúgy. Délelőtt futottunk, Eben is csatlakozott, de ő az első harmadnál visszaforult. Susanna-val és Tobias-szal 12 km-t futottunk. Jövő héten emeljük a tétet: 15 km.

Délután még töltögettem a dalokat a programhoz, majd nekiestem a paprikás krumplinak. Hosszú meló volt, és nem voltam vele megelégedve. Több hibát is elkövettem, de végül is, az íze emlékeztetett a fent nevezett ételre.  Túl fogják élni. Remélem, én is.

Sok vendég jött el a partira, sok országból. Alexander Stockholmból, Svédországból; Julia Kongóból, Isto, Lauri, Riika és Juha a hazaiakat erősítették, Miguel Mallorcáról, Spanyolországból és Christian Grazból, Aiusztriából. Tőlünk ott volt Susanna, a vendéglátó, Silja, Ira, aki egyébként orosz származású, Sharif (Bangladesh), a két ghánai fívér: Roger és Eben, Markus, Tobias, aki ugyancsak Svédország szülöttje, David, és én.

Az elején volt egy bemutatkozó játék, Tobias mindenki homlokára ragasztott egy feliratot, és ki kellett találni, eldöntendő kérdések segitségével, mi is a felírat. Ezek után dúskáltunk az ételben. A görög salátán át, a ghánai red-red-en keresztül, a kékáfonya turmixon át a paprikás krumpliig minden volt. Lehetelenség volt elfogyasztani! 

Kaja után jött a karaoke ideje. Sajnos, nem sikerült szereznünk Playstation-ös mikrofont, így nem tudtunk énekversenyt csinálni, de a szólótól sem riadtak vissza az emberek. Több, mint 100 ének közül választhattak a jelentkezők.

11-re összepakoltunk, és öröm- és élményittasan hazaértünk. A konyhánk romokban hevert, mert a szakácsok nagy többsége nálunk főzött, ugyanis Susanna-tól alig 200 méterre lakunk.

Szombaton már nem maradt idő készülődni és átnézni az énekeket a mai napra, ezért korábban kellett felkelnem. Épphogy elértem a buszt, de sikerült azért a felkészülés.

A fáradságnak köszönhetően, nem sok minen maradt meg bennem az istentiszteletből, viszont nagyon jókat beszélgettem utána.  Közös ebéd, majd várt rám a konyha. "Buli után takarítás", ahogy Dóra is megénekelte a 90-es évek elején. Annyi volt a különbség, hogy most főzés után zajlott a tisztogatás. Utána finnül tanutlam, majd lementem a tengerpartra imádkozni és megszemlélni a nap utolsó sugarait. Félelmetes, mióta itt vagyok, több, mint két órával rövidült a nappalok hossza. "Itt van az ősz, itt van újra…"

Vacsora után leültem a gép elé, hogy tájékoztassalak Téged az elmúlt hetemről. 

Hyvää yötä! Jó éjszakát!

Mikor beindulnak a dolgok...

Üdvözlet, a Kedves és Nyájas Olvasónak! Néhány blog-látogató azt gondolja talán, "már egy hétig nem írt, ez a lejtő eleje", azaz, ezentúl ritkábban írok, aztán hirtelen elmaradok az írással, mint ahogy azelőtt, az első blog-próbálkozásomnál történt. Nem szeretném, ha így lenne.

Így hát, rögvest bele is vágok, ittlétem 4. hetének taglalásába. Bizony, már majdnem egy hónapja vagyok Heksinkiben! Talán, ez így nem pontos megfogalmazás, hiszen az ittélem jelentős részét Espooban töltöm. Mindegy, úgy is érted, Kedves Olvasó, nem szükséges túlcizellálnom a dolgot.

Hétfő este, a "szokott időben" megosztottuk a hitünket, majd a "menetrend szerinti" (mondtam, hogy beindultak a dolgok  ) futás következett. Ezen az estén tovább tornásztam az általam futott leghosszabb távot 12 km-re. Ez már több, mint a fele a félmaratonnak! El kell, hogy áruljam, merész tervet vettünk a fejünkbe az Espooi Futócsapattal. Indulni szeretnénk a januári helsinki félmaratonon. Azt gondolom, jól állunk, nem gondoltam volna, hogy komolyabb edzés nélkül itt fogok tartani. Meglátjuk, mi fog megvalósulni ebből!

Kedden délelőtt nekiestem a programozásnak. Igencsak rafinált feladatsort kaptunk, mint mindig. Itthon a lényegi részt megírtam, de csak sejtésem volt arról, hogy tudom úgy megírni a programot, hogy az ne omoljon össze, ha a kedves felhasználó rossz adatot ad meg.

Ennek megoldása Rogerrel való találkozásom utánra maradt. Rogerrel jót beszélgettünk, majd utána elváltunk, hogy ő busszal, én meg metróval megyek tovább. Aztán egy megállóban szálltunk le a buszról, amire én később átszálltam.  Kiderült, hogy 150 méternyire járunk egymástól suliba.

Bent tovább gyúrtam a programozást, egészen estig, mert áttettük szerdára a találkánkat a tanulócsoporttal. Őszintén, tovább jutottam a feladatmegoldással, de nem működött mindenkor és minden esetben a hibaellenőrzés. Írtam a tanárnak, hogy segítsen, és közben dolgoztam a többi példán. A tanárom nagyon rendes! Elég hamar válaszolt, megoldva a problémámat. Tanultam valami nagyon újat!  Estére az 5-ből 4 feladatot megcsináltam.

Este 20h-tól Christiannal elmentünk futsalozni az egyetemi sportcentrumba. Igen, futsalozni. Nem írtam el. Hogy mi is ez? Első látásra olyan, mint a teremfoci, és a szabályok is hasonlóak, de más a labda. Nehezebb, nem pattog annyira, így a játék, amely elég gyors, inkább a földön folyik.

Több furcsa momentum volt számomra. Először is az összejövetel. Annyit láttam, hogy emberek véletlenszerűen szállingóznak be a terembe, majd behoznak egy ládát tele jelzőmezekkel, ez alapján derült ki, ki melyik csapatba játszik. Semmi ismerkedés, taktikai megbeszélés, indul a játék.

A meccs, erős túlzással persze, síri csendben folyt. Semmi üvöltözés, hogy "passzolj, jobbra, itt vagyok". Viszont, a jó mozdulatokat és a gólokat mindig taps kísérte (David este elmondta, hogy a finnek általában így játszanak). A játék brutál gyors volt, de végre, kifutottam magamat teljesen. A játék is jól ment, ahhoz képest, hogy az első futsal-meccsem volt. Három gólpasszt adtam, s egyszer a hálóba is betaláltam! 

Mondanom sem kell, hogy hullafáradtan értem haza, de nagyon lelkes voltam, végre, csapatsportot játszhattam itten. Hiányzott már!

Szerdán nagy nap volt! Átvettem a finn diákigazolványomat. Mentem is nagy örömmel utána a helyi közlekedési vállalathoz megvenni a saját Travel Card-omat, rajta a diák-havibérlettel!

Nem így történt. A hölgy azt mondta a közlekedési vállalat ügyfélszolgálatánál, hogy csak akkor jár nekem a diákkedvezmény, ha több, mint egy évet töltök itt. Szuper, akkor minek a diákigazolvány, őszintén? Jó, elismerem, az étkezdében emiatt tudok olcsón kajálni.

Hamar megbékéltem a helyzettel, de a költségvetésem meg fogja érezni a többletkiadást.

A tankörtalálka előtt befejeztem az utolsó feladatot is, majd ebéd után találkoztam a többiekkel. Sundeep nem volt ott. A többiekkel jó időt töltöttünk a feladatokkal, megtudtam, hogy az egyiket rosszul értelmeztem. A találkozó után mindnyájan úgy éreztük, fel vagyunk készülve a másnapi gyakorlatra.

6-kor találkoztam Markusszal. Csodás időt töltöttünk együtt. Körbevitt a városban, majd elmentünk az egyik öböl partjára, beültünk egy kávézóba, és hosszasan beszélgettünk, majd elbúcsúztattuk a Nap utolsó sugarait egy-egy imával. Este 9-ig lógtunk együtt, fantasztikus idő volt! 

Csütörtökön gyakorlaton megint én adtam elő (nem így akartam, de az utolsó példát kaptuk meg, ami csak nekem volt készen). Utána, a szokott módon, találkoztam Christiannal és Miguellel, és ettünk és beszélgettünk egy jót, majd 3-kor találkoztam Siljával és megosztottuk a hitünket pár egyetemistával, illetve menekültünk az eső elöl. (Keddről, ugyancsak a csapadék túl nagy mennyisége, és Silja elázása miatt tettük át erre az időpontra az alkalmat).

Mit szoktam csinálni csütörtök esténként? Ezt meghagyom kvízkérdésnek.  Jó időt töltöttünk együtt Daviddel és Sharif-fel. (Nagyon gonosz vagyok, ugye?  )

Pénteken, végre, befejeztem a doktorival kapcsolatos gondolkodást, leírtam, mit tettem eddig, miért pont Finnországba jöttem, mik a problémáim (nehézségeim) az itteni dolgokkal, és milyen kérdéseim vannak.

Sajnos, eddig még nem sikerült beszélni Péterrel, így este elküldtem neki, leírva töviről hegyire, mi is történt annak idején, azon a bizonyos beszélgetésen.

Délután együtt lógtam Christiannal és Miguellel, ettünk, és kijavítottuk Miguel levelét, amit a saját témavezetőjének írt, aztán nekiiramodtunk, és megnéztük az Olimpiai Stadiont, ahol 1952-ben olimpiát rendezett Finnország, s felmentünk a stadion melletti toronyba. Először tárult elém egész Helsinki. Fényképezőgép, természetesen, nem volt nálam, így még adós vagyok ezzel a kedves Olvasónak.

Este Markusszal és Evaval (ő egy "másik" Eva) ismét az utcákat róttuk, keresve érdeklődő embereket, majd beültünk egy kávézóba, és órákon át beszélgettünk arról, ki, hogyan talátla meg a gyülekezetet, milyen nehézségek voltak az életében. Olyan spontán volt ez az egész, és olyan sokat adott nekem!  Mondanom sem kell, megint nem értem haza 9 előtt! 

Este még chateltem egy nagyot Dorkával, aztán alvás!

Szombaton tetőzött az esős évszak. Rendesen esett, de ez nem ijesztette el az Espooi Futócsapatot, hogy folytassa felkészülését a januári félmaratonra. Tobias azt olvasta valahol, hogy az ilyen hosszú távra készülő emeberek jó, ha esőben is kipróálbják magukat, hiszen semmi sem garantálja, hogy a félmaraton napján verőfényes napsütés lesz 20 fokkal. Főleg azért sem, mert januárban megyünk…

Futás után jól átfázva értem haza, Tobias és Markus még elmenek úszni, mi Susannával inkább az otthon melegét választottuk. Egyszer csak hív Markus, hogy lerobbant a kocsija, ennek "örömére" nem tudta elvinni Tobias úszócuccát az uszodába. Ejj, mondom, nem épp jókor történt ez! Szerencsére, nem volt nagy gond, Tobias szaunázott egy jót, aztán itthon megtudta a híreket.

Délután találkoztunk a bibliakör férfi tagjaival, s megterveztük a jövő heti Happy Blue Partyt. Tőlem, aki a konyhában olyan, mint az elefánt a porcelánboltban, mindenképp valamilyen magyar kaját vártak. Nem tudtam őket lebeszélni, így, jövő szombaton életem első paprikás krumpliját fogják megkostólni. Remélem, ép gyomorral fognak hazaérni!

Este átmentem Sannához, aki a férjével, Surival és kislányával, Laurával él Espooban, és Anneval együtt éneket gyakoroltunk. Pontosabban, én még csak figyeltem, és tanultam, ugyanis, majd nekem kell kísérnem őket. Nagyon szép hangja van a két hölgynek! Vacsora gyanánt pizzáztunk, majd Laurára való tekintettel  9-kor leléptünk Anne-val.

Ma sem volt rövid napom! Reggel istentisztelet volt, ahol elkezdtünk Sannával egy új dalt tanítani (aki ismeri: a Spirit’s fire-t). Istentisztelet után együtt ettünk, majd Markusszal, Mónikával és Theresával szerettünk volna felmenni a tűzoltóság tornyába, de nem lehetett.

Sebaj, Mónikával, aki amúgy Tallinnból való, hogy egyik hétvégén elmegyünk szülővárosába, ugyanis szeretnék eljutni oda. Nagyon közel van, és olcsó az út. Meg tudom ismerni az ottani gyülekezetet is!

A délután hátralevő részét Suomenlinnán, a múzeumben töltöttük, Rogerrel, Ebennel és Markusszal. Jó volt a múzeum, különösen a mozifilm, amit az erődről készítettek. A kiállítás sem volt rossz, ami zavart, hogy csak finnül és svédül voltak a tablók kiírva, s az angol szöveg egy külön könyvben volt, ahol meg kellett keresni, melyik tablónál járok, melyik szöveg tartozik melyik képhez, és így tovább. Nem gondolom, hogy ez lenne a "legturistabarátabb" megoldás.

Fél 8-ra értem haza. Most meg megyek vacsorázni. 

Holnap tessék drukkolni, ugyanis el fog kezdődni, amire már nagyon vártam: a finn nyelvi kurzus! 

Fordulópont?

A választ, azt hiszem, nem fogom megadni a beírás végén sem… de addig is csak furdaljon a kiváncsiság, kedves Olvasó!

A hétfői nap, alapvetően, nagyon laza volt, bár a délután kicsit "rohangálós" lett. Mivel sok konkrét dolog nem volt betervezve, arra gondoltam, itt az idő válaszolni néhány e-mailre. A lazaságra jellemző módon, nem nagyon siettem el a reggeli dolgaimat sem.

Fél egykor találkoztam Rogrerrel, ő is egy Ghánai srác a gyülekezetből, Eben testvére. Jót beszélgettünk, főleg egymás családjáról, otthonáról. Megismertem a Chili nevű gyorsétterem-láncot. Nem a legolcsóbbak, de elég jól meg lehet náluk ebédelni, kb. annyiért, mint a Mc Donald’s-ban. Annyiból jobb Mc Donald úr étterménél, hogy jól is lakik az ember. Nem rendeltem csípős kaját, de nem hiányozhatott a tényéromról a chili-paprika. Hiába, a név kötelez…

A találkozó után bementem az egyetemre, a belvárosi épületbe, és írtam pár e-mailt, aztán rájötten, hogy te jó ég, el kellene intéznem a budapesti beiratkozásomat is. Már épp kezdtem megnyugodni, hogy elintéztem minden hivatalos dolgot… Hát mégsem. Péntek a határidő…

Ötkor találkoztam Daviddel, beszélgettünk egy nagyon jót, majd elmentünk megosztani a hitünket. Tobias és Markus is jött.

Este Toobias-szal és Susannával elmentünk futni. Kicsit későn indultunk el az eddigi szokásokhoz képest, ezért láthattam, milyen Espoo este. "Csak" 8 km-t futottunk.

A kedd nagyon fontos nap volt. Ezen a napon volt a találkozóm Jakkoo Kurhila tanár úrral, aki az itteni témavezetőm, segítőm, ezen kívül erre a napra beszéltük meg a tanulókörünkkel a találkozót.

Délelőtt elintéztem a mosást, majd készültem a találkozóra. Végiggondoltam, mi az, amit el tudok mondani, végigolvastam az eddigi kérdőíves vizsgálatom eredményét, tanulságait, hogy legyen miről megosztanom. Azt gondolom, szánhattam volna erre több időt is, mint a kedd délelőttöt.

"Hála" annak, hogy kicsit elcsaptam a gyomromat, nem ebédeltem, így még az egyetemen is volt időm gondolkodni a dolgokon. Alapvetően azt vártam a találkozótól, hogy elmondom, milyen nálunk a rendszer, mesélek, miket cisnáltam eddig, s csinálunk egy tervet, hogy fogok odáig eljutni, hogy elmehetek iskolákba, és megvizsgálhatom testközelből a tanítási módszereket.

Több, mint egy órát beszélgettünk, és elég furcsa érzésekkel jöttem ki a tanár szobájából. A vártnál kicsit mélyebben belement az eddigi munkáimba, amelyekről nem nagyon beszéltem eddig angolul (talán ez az a rész, amiből készülhettem volna). Mondta, hogy érdekes a témám, de szükség van néhány dologban (pszicholgia) elmélyülnöm, mert valamivel alá kelll majd támasztanom, miért jobb az, amit kitaláltam új tanítási módszerként, mint az eddigiek. Volt egy érdekes kérdése: milyen részei lesznek a disszertéciómnak? Őszintén, ezen még nagyon komolyan nem gondolkodtam el, pl. hogy konkrétan milyen fejezetek lesznek benne, mi fog miből következni… A beszélgetés közben sokszor úgy éreztem, hogy én egy ici-pici valaki vagyok, igazából semmi keresni valóm nincs itt. Nem volt bántó a tanár úr, ne értsd félre, csak őszintén megmondta miket gondol, aminek örülök.

Az is lejött, hogy a programozásnak nincs túl nagy szerepe a finn középiskolai oktatásban, így az informatika tanítás irányába kell tolni a fókuszt. A másik, ami kiderült, hogy finnországban sincs egy egységes didaktikája a vizuális fejlesztőkörnyezetekkel való tanításnak, tehát, a témám releváns.

Végül is kaptam egy-két e-mail címet, tanárok és program-vizualizációval foglalkozó emberek elérhetőségeit.

Egy szó, mint száz, inkább egy jó tapasztalatként éltem meg ezt a találkozót, abban biztos nem segített, hogy hogyan is fog kinézni az itteni munkám, emiatt, főleg, nem jöttem ki boldogan. Ami jó, hogy első lépésként tanárokkal tudok találkozni, és interjút készíteni. Aztán majd meglátjuk.

A találkozó után a tanulókörrel vettük bele magunkat a Java világába. Egy új tag is csatlakozott hozzánk, Sundeep, egy arab srác.

Ez az összejövetel sem sikerült úgy, ahogy szerettem volna (azaz, összejövünk, és együtt dolgozunk a példákon). Sundeep sietett, és, mivel úgy tűnt, messze ő a legprofibb köztünk, elkezdte gyorsan darálni a feladatmegoldásokat, majd elment. Nem csak én nem értettem, ezért utána a saját tempónkkal kezdtünk hozzá a feladatok megoldásának. Különösen lassan haladtam az elsővel, annyira, hogy nem maradt idő megbeszélni, mert a többieknek el kellett menniük. Én maradtam, és még egy órát gyúrtam a feladatsort. Nagy részét sikerült jól megoldani, és még értettem is! 

Este megvettem a finn nyelvkönyvemet, ésa  buszon azt olvastam. Rájöttem, hogy tényleg, sok mindenben hasonlít a finn a magyarhoz. Nem a szavakban, bár egy hasonlót találtam: menet=megy; hanem a nyelvtani szerkezetben. Ugyanúgy toldalékokkal és ragokkal dolgozik, magas hangrendű szóhoz magas hangrendű toldalék járul, a mélyhez mély… Nagyokat mosolyogtam hazafele menet a buszon!  Hamar meg fogom szeretni ezt a nyelvet!

Szerda délelőtt nagyon jót beszélgettem Dorkával, majd bementem Kumpulába, hogy befejezzem a készülést a csütörtöki órára. Egy kis részen kívül sikerült mindent megcsinálni. Reménykedtem, hogy az óra előtti tankör-találkozón lesz valaki, aki segít nekem megfejteni a rejtélyt.

Délután, bibliakörre menet, megismertem a helsinki dugót. Kicsit idegesített a dolog, mert nem pont beesni akartam bibliakörre. Szerencsére nem késtem el! David két ismerőse is eljött.

David tartotta az alkalmat az önmegtartóztatásról. Utána elkezdtünk tanulni egy új éneket, az egyik kedvencemet, a "The spirit’s Fire"-t (A Lelked tűz).

Este másodikként mentem aludni, ami azért kuriózum, mert általában utolsóként szoktam ágyba kerülni. Nem véletlenül történt így, csütörtökön 6-kor csörgött az órám…

…s így elsőnek "röppentem" ki az ágyból, pontosabban a matracomról.

Időben beértem, csak a csoportunk nagy része nem. Így, Huining-gel, csapatunk egyetlen hölgy tagjával néztük át a megoldásainkat.

Az órán a tanár végigkérdezte, hogy mndent értettünk-e, majd minden csoportnak elő kellett adnia valamelyik feladatot. A csoport rám bízta ezt a dolgot, szerencsére, könnyű feladatot kellett elmagyaráznom. Nem állítom, hogy nyelvtanilag minden helyes volt, de a diákok és a tanár is értette. Azt hiszem, jól sikerült az első "szereplésem". 

Tehát, úgy tűnik, a következő féle képpen működnek a gyakorlatok: van egy tanulókör. A kiadott feladatokat el kell végezniük a két gyakorlat között + el kell olvasni a kötelező olvasnivalót, majd az óra maga abból áll, hogy megvitatjuk a többiekkel a megoldásunkat. Első körben nem ezt gondoltam kooperatív technikának, de alapvetően tetszik. Az egyértelmű, hogy egy két órás gyakorlat nem lenne arra elég, hogy megoldjunk egy feladatsort.

Óra után elintéztem pár hivatalos ügyet az itteni koordinátorral, majd együtt ebédeltünk Miguellel és Christiannal. Miguel is találkozott az ő témavezetőjéval (ő itt írja a diplomáját). Hasonló élményei voltak, mint nekem…

Kaja után jelentkeztünk a Sport-centerbe, ahova majd járunk rendszeresen űzni valamilyen sportot. Elég nagy a választék az aerobictól a tollaslabdáig, a focitól a jégkorongig, a floorballtól a társastáncig.

Sajnos, kiderült, hogy holnap nincs floorball, illetve van később az Erasmusosok szervezésében, de akkor dolgom lesz már. Nem tudom, így, mi lesz a holnap délutánnal.

Miután regisztráltunk, Christian maradt, mi pedig Miguellel bementünk a városba keresni olcsó rövidnadrágot neki. Sajnos olcsót nem találtunk, így majd legközelebb keresünk egy használt- ruha boltot.

Kb. fél 5-re értem haza, majd egy szótár segítségével megismerkedtem a Sport-center kínálatával (csak finnül volt infó). Legalább tanultam egy-két szót!  Szerinted, mit jelentenek a következő szavak: Futsal, Jalkapallo, Jääkiekko, Koripallo, Lentopallo, Liitokiekko (Ultimate), Pesäpallo, Pöytätennis, Sulkapallo, Sähly.

A mai közös szaunázás elmaradt abból a szempontból, hogy csak egyedül szaunáztam, mert David dolgozott, és Tobias-nak is akadt valami dolga, s nem sikerült mást beszervezni. Nem volt gond, úgy is szükségem volt egy időre, amikor szabadjára tudom engedni az érzéseimet a gondolataimat, mindenképp akartam rendszerezni a keddi találkozót, gondolkodni a következő lépéseken.

Be kell valljam, nagyon szeretek szaunázni. Feltölt, sőt, jótékony hatással van a szervezetemre (legutóbb egy nap alatt eltűnt egy pattanás a homlokomról). Felüdítő idő volt testileg és lelkileg is!

Most már igencsak este van, lassan megyek aludni. Azt hiszen, elég effektív napok után vagyok… Még jó, hogy jön a hétvége! 

Szép jó éjt!

11 napja

Már 11 napja szívom Finnország friss levegőjét. Kezdem megszokni az itteni dolgokat, a fontosabb helyekre (kivéve az istentisztelet helyét) már egyedül is eltalálok. Talán, ami szokatlan, hogy életemben először vagyok bejárós, azaz lakom messze a várostól. Bár, egyszer, fél éven át kijártam a Bécsi út városhatárhoz közeli részére főiskolára, egy féléven át… Tehát, nem igaz az állításom, nem először történik ilyesmi, az viszont tény, hogy nem szokványos a számomra.

Régen írtam már a blogra. Hétfőn záródott az oritentációs kurzus. Megismerkedtünk a sportolási lehetőségekkel, illetve a diákszervezetekkel. A kurzusnak egy figyelemre méltó  része volt. Egy pszichológus-szerű nő beszélt arról, hogy sokunkat kultur-sokként ér az, hogy hosszabb időre elszakadtunk otthonuktól, barátainktól, s ha nagyon rosszul lennénk lelkileg, van kihez fordulni. Alapvetően nagyon jó, hogy ilyen módon is figyelnek ránk, és hasznos is tudni, hol tudunk segítséget kérni, csak az volt a furcsa, hogy úgy éreztem, mint ha azt kommunikálná a hölgy, hogy nekem akkor most "kultur-sokkban" kell éreznem magam.

A kurzus után átmentem Kumpulába, a TTk-ra, mert a tutorunk segíteni akart az órák felvételében. Miguellel és Christiannal elmentünk utána ebédelni.

Ebéd után találkám volt Shariffel a belvárosban, előtte gyorsan megrendeltem a diákigazolványomat. Talán, 2 hét múlvára készen lesz. Alig várom! 

Shariffel jót beszélgettünk, a legnagyobb részt arról, hogy ki hogyan talált rá Istenre. Utána megvettem a szükséges könyvet a programozás-órámhoz (egy szép, vastag könyv a Java nyelvről).

A szokásaimhoz képest elég hamar értem haza, még 19h előtt. Megpróbáltam beszélni Gyurival az otthoniak közül, egy kis ideig még sikerült is, csak aztán megszakadt az összeköttetés, valami gikszer volt az internetes telefonszolgáltatónál. Ennek "örömére" le is váltottam.

Az este nagy részét tervezéssel töltöttem, méghozzá a keddi utam tervezésével. Nem mentem volna messze, csak Espoo két különböző pontjára, hogy elintézzem a hivatalos dolgaimat az idegenrendészeten és a Regisztrációs Hivatalnál (nem tudom, mi a magyar megfelelője).

Van egy nagyon hasznos útvonaltervező-weboldala a helyi közlekedési vállalatnak, amely térképes segítséget is nyújt. Ezeket a térképeket tanulmányoztam, meg írtam le ezek alapján, melyik busszal, hány megállót kell menni.

Kedden reggel, köszönhetően a lassú felkelésemnek, pont elment az orrom előtt a busz… Na, gondoltam, jól kezdődik ez a hivatalos ügyintézéses mizéria. Ami jó volt, hogy a folytatás sokkal gördülékenyebben ment. Az első állomásom előtt csak egy megállóval mentem túl. A másodiknál pedig eggyel előbb szálltam le a kelletténél. A hazafele menő buszom meg ugyancsak elment az orrom előtt… Tehát, nagyobb eltévedés nélkül sikerült elintéznem a dolgaimat. A hivatalokban nagyon rendesek voltak az ügyintézők! 

Miután hazaértem, volt még egy órám a mosásig. Így kimentem az öböl partjára hálát adni Istennek, hogy "túléltem" a hivatalnokokkal való találkozást.

A háznak két közös mosógépe van, ezért, ha valaki mosni és szárítani akar, le kell, hogy foglalja előre ezeket. Tobias a hétvégén megmutatta, mi hogy működik.

Mialatt mosott a gép, felkészültem a csütörtöki órámra. Lelkes vagyok a programozás miatt, mert már régen szerettem volna megtanulni egy új programozási nyelvet! Sokkal nehezebb lenne nekem egyedül, könyvből megtanulni. Szükségem van egy tanár "nyomására".

Tanulást követően egyik legjobb barátommal, Dorkával beszélgettünk vagy másfél órát, majd elmentünk futni Tobiassal és Markussal.

Utána, végre, tudtam kicsit beszélgetni Gyurival is, szakadásmentesen.

Este különleges, s egyben nehéz program várt rám: a Welcome-party bent a városban, amit az Erasmusosok szerveztek nekünk. Azt beszéltük meg Miguellel és Christiannal, hogy negyed órával a party kezdete előtt, azaz 20:45-kor találkozunk. 21:15-kor még sehol sem volt senki, és senki ismerőst nem láttam a partyra jövők közül. Írtam egy SMS-t Miguelnek, hogy merre vannak. Visszahívott, hogy nagyon sajnálja, elfelejtette a találkozót, meg ők épp egy másik buliban vannak, de majd jönnek. Csodás. Én meg mi a szöszt csináljak?

Végül is bementem, lesz, ami lesz. Néhány perc múlva összefutottam két magyar jogász lánnyal, és szlovákiai magyar jogász sráccal és egy német jogász lánnyal. Utóbbi kettőjükkel ültlünk el enni. El is kezdtünk trécselni, de egyszer csak belemerültek valami témába, s a zaj is elég nagy volt, s kezdtem egyre kevéssé érteni, miről beszélnek (látszólag, nagyon jól elvoltak). Őszintén, ez a hely nem igazán jó arra, hogy emberek kommunikáljanak egymással, annyira hangos a zene. Elég rossz volt a szitu, igencsak feleslegesnek éreztem magam. Egy idő múlva elmentek táncolni, s pont ekkor néztem rá a telefonomra: itt vannak Miguelék! Végre! 

Ezek után már sokkal jobb volt a buli. Még maradtam is volna tovább, de az éjfélkor induló busszal haza akartam érni.

Szerdán több dologra is rájöttem. Először is, valahogy meg kell oldanom, hogy tudjak időt tölteni az újdonsült haverjaimmal. Vannak nehézségek: ők együtt vannak a városban a kollégiumban, én meg itt, Espooban. Sok infó nem fog hozzám eljutni. Mellesleg, "hivatalosan" az egyetemen sem töltök sok időt. Hogyan lehetne megoldani, hogy ezek a kapcsolatok ne épüljenek le? (Várom az ötleteket!  )

Amire jutottam, hogy kezdeményeznem kell a találkozókat valahogy. Így írtam egy sms-t, hogy csütörtökön akár együtt is ehetnénk bent. De, ugye, kellenek más programok is…

A másik dolog, hogy "túl sok" a szabadidőm (megkérem a kevesebb idővel rendelkező olvasókat, hogy tegyék le a köveket!  ). Remélhetőleg ez változni fog, ha beindul a projekt, de úgy érzem, kifolyik az idő a kezemből, s nem használom hasznos dolgokra. Őszintén, sosem szerettem azt, ha nincs percről percre beosztva a napom. Nem szeretném lopni a napot, de szerdán volt olyan időszak, mikor úgy éreztem, hogy nincs mit tennem, mindent, amit kellett, megcsináltam.

Este bibliakör volt, ahol Tobias elmesélte, hogy milyen témákról lesz szó, és megterveztük, hogy milyen közös lazább időket fogunk együtt tölteni. Az egyik legérdekesebb dolog a "Happy Blue Party" névre keresztelt buli lesz. Azt hiszem, ezek az alkalmak nagyon jók lesznek arra, hogy összeismertessem a bibliakörömmel az egyetemi haverokat.

A csütörtök különleges nap volt. Ekkor volt az első egyetemi órám. Ami vicces, hogy egy olyan tanulói körbe kerültem bele, ahol a rajtam kívül levő három emberke kínai.  Az óra után láttam, hogy nem lesz gond megcsinálni a tárgyat.

13h körül találkoztam Miguelékkel, és ettünk egy nagyot. Jót beszélgettünk, főleg hazamenet Christiannal. Miguel kérdezte, hogy nem lenne-e kedvem ma elmenni vele meg pár emberkével Tallinba. Kedvem lett volna, csak ma délután már volt programom. Viszont, ha minden jól megy, szombaton elmegyünk együtt a helsinki erődbe, és páran jönni fognak a bibliakörből is!  Remélem, jó idő lesz! Apropó, időjárás. Szerda volt az első olyan nap, mikor végig sütött a nap, és egy csepp eső sem esett.  Olvastam, hogy Budapesten azon a napon megdőlt a hidegrekord. Furcsa, de melegebb volt itt, mint otthon.

Mielőtt hazaértem, bátor dologra határoztam el magam. Ha már ilyen sok időm van, akár meg is tanulhatnék kicsit finnül. Az egyetemen ingyen megtehetem. Sajnos, a regisztrációs idő lejárt már, de a kurzusok még nem indultak el. Írtam egy e-mailt az egyik tanárnak, hátha van hely a csoportjában. Örülnék, ha összejönne!

Délután Tobiassal takarítottunk, majd jött Markus, és ismét elmentünk futni. Ez a futás történelmi pillanat volt az életemben, ugyanis, először futottam 10 km-t. Soha ilyen sokat még nem futottam egyhuzamban. 

Futás után elmentünk szaunázni és beszélgetni egymás hogylétéről. Markus, és Jonah, David egyik legjobb barátja, is velünk tartott! Jó kis idő volt!

Pénteken, azaz ma, reggel együtt olvastunk Bibliát és imádkoztunk Daviddel. Este megyünk majd megosztani a hitünket a bibliakörrel. Most meg már nagyon éhes vagyok, úgyhogy, megyek lassan enni.

Újabb képeket láthattok a fotótárban, a környékről, a házról és a lakásról, hogy lássátok, mit is látok itten nap, mint nap!