Enyhülés

Arany János: Enyhülés

Kél és száll a szív viharja
Mint a tenger vésze;
Fájdalom a boldogságnak
Egyik alkatrésze;
Az örömnek levegőjét
Megtisztítja bánat,
A kizajlott búfelhőkön
Szép szivárvány támad.

Tegnap a remény is eltört,
Az utolsó árboc,
Csupán a kétség kötött egy
Gyarló deszka-szálhoz:
Ma fölöttem és alattam
Ég és tenger síma;
Zöld ligetnek lombja bókol
Felém, mintegy híva. -

Nem törik a szenvedő szív
Oly könnyen darabbá,
Csak ellágyul, s az örömre
Lesz fogékonyabbá;
Mint egy lankadt földmüvesnek
Pihenő tanyája:
Kész boldogság lesz neki a
Szenvedés hiánya.

Nincsen olyan puszta inség
Hogy magának benne
A halandó egy tenyérnyi
Zöld virányt ne lelne;
És ha ezt a szél behordta
Sivatag fövénnyel:
Megsiratja... de tovább megy
Örökös reménnyel. -

Sivatagja életemnek!
Van pihenő rajtad;
Vészes hullám! szív-hajómat
Nem szünetlen hajtod;
Ha nehéz bú és nehéz gond
Rossz napokat szerze:
Kárpótolja a nyugalom
Enyhületes perce.

Hatodik

Eltelt egy újabb félév. Ez már a hatodik volt az ÁF-en, lassan elmondhatom, hogy három éve űzöm napi nyolc órában mesterségemet.

Érdekes kontraszt volt az ÁF-es órák és az Eltés órák között (főleg érzelmileg). Az ÁF-re mindig nyugodtan mentem be, az Eltére… meg kellett tanulnom nyugodtan bemenni, illetve, talán jobb kifejezés a magabiztos (számorma a magabiztosság és a nyugalom kéz a kézben járnak).

A félév nagy várakozással indult, különösen az Eltés órák miatt, ugyanis 3 év után újra tanítottam programozást, ami, különösképp a doktorim szempontjából fontos, hiszen elég furcsa programozás-tanításról doktorit írni úgy, hogy nem tanítod ezt a témát. Tehát, a lelkesedésre nem volt panasz. :)

A szemeszter kezdetekor amiatt is lelkes (és főképp hálás) voltam, hogy a hallgatóim kb. 3/4-e azt gondolta, hogy a Számítástechnikai alkalmazások c. tárgy második részét is nálam veszi fel. Jól esett, nagyon, a bizalmuk! :)

Őszintén, a mostani félév az ÁF-en álomszerű volt. Sokan fejlődtek, azaz jobb jegyet kaptak, mint előző félévben, illetve minden csoportomban volt 3-4 aktív ember (és olyanok is aktívak voltak, akik előző félévben nem). Ilyen még nem fordult elő pályafutásom során, hogy az összes csoporttal haladni tudjak, és úgy érezzem, megértetem magam velük. Hálás vagyok annak a tízegynéhány embernek, akik el merték mondani, mi zajlik a fejükben órán (tudom, hogy ez nem mindig egyszerű) és így nagyban segítették az óra haladását, illetve segítettek nekem megérteni azt, hogy mire van szüksége a csoportnak.

A röviden kellene összefoglalni, milyen volt az Eltés félévem, akkor az ÁF-es első félévhez tudnám hasonlítani. (2008. novembere-decembere, amely az akkori félévem ZH- és vizsgaidőszakát jelenti, életem egyik legstresszesebb ideje volt, mert totál kezdő voltam a szakmában és a főnököm úgy gondolta, hogy a mélyvízben is meg tudok tanulni "úszni").

Arra kellett ráébrednem, hogy a programozás-tanításban teljesen a kezdők között vagyok, hiába tanítottam már előtte 3 évvel ilyen témát. Nem tudok azokhoz a már jól bevált technikákhoz nyúlni, mint az Office programok tanításakor. A másik kihívás az volt, hogy az Eltés hallgatóim (elsős matekosok) teljesen kezdők voltak, a csoport jó része életében nem látott még programozást. Ezek mellett nem igazán tudtam az előadásra alapozni, mert előadásra járni nem kötelező. Eredmény: az első 5 héten rendre nem fértem bele a 90 percbe és a tervezett anyag harmadát le sem sikerült adni.
Azt tapasztaltam, hogy a csoport harmada képtelen megérteni az anyagot, és ez frusztrált, mert nem szoktam hozzá ahhoz, hogy ilyen arányú hallgatóhoz ne legyek képes eljutni. Akik ismernek, tudják, hogy ilyen helyzetben milyen kérdések szoktak bennem megfogalmazódni: mit tehetnék jobban, mit tehetnék másként, elég-e az, amit teszek? És nem volt más választásom, el kellett fogadnom a helyzetet, levonni a tanulságokat és csak addig vállalni a felelősséget, ameddig az valóban az enyém. Utóbbi igen nehéz dolog volt, mert ez azzal járt, hogy egyes hallgatók kezét el kellett engedjem, illetve el kellett azt fogadnom, hogy nincs végtelen időm a felzárkóztatással foglalkozni.

És ez nem könnyű, mert meg akartam érteni a helyzetüket (tehát nem akartam érzéketlenné válni), de nem akartam érzelmileg függeni ettől, és emiatt rosszul érezni magamat. Sosem tanítottam még "szóró tárgyat".

Sajnos, azok a hallgatók, akik értették az anyagot (akár az első gyakorlaton megírták volna az évfolyamzh-t), nem mind vettek részt a gyakorlat előre vitelében.

Jó hír, hogy majdnem minden esetben a küzdés és a szorgalom eredményt hozott! :)  Őszintén, a "nagy harcos" hallgatók voltak azok, akik leginkább előre vitték az órát, pedig többségük teljesen kezdőként vágott bele a programozásba. Ezt nagyon tudom értékelni! Nagyon jó volt velük együtt dolgozni, együtt küzdeni! :)

Számomra az egyik megfogalmazható tanulság az, hogy az első órákon sokkal "szájbarágósabbnak" kell lennem (ami, amúgy, nem szeretek lenni).

Furcsa módon, ebben a félévben sokat találkoztam a "kegyelem és/vagy igazság" szituációjával. Szeretném, ha a döntéseimben a két szó között "és" állna, de ez nem könnyű. Velem is voltak kegyelmesek egyetemen, amikor nem feltétlenül a tudásom miatt kaptam kettest. Ha valaki végigküzdi a félévet, de a tudása látványosan messze van a kettestől, megérdemli-e azt? Ha valaki zh-n/vizsgán csak egy ponttal marad le és látszik, hogy érti, megkaphatja az elégségest? Ha valakinek ez a legutolsó lehetősége, és ha megbukna, akkor kirúgnák az egyetemről, megkaphatja a kettest? Mi a helyzet a puskázással, plágiummal, ha a hallgató ismerősöm, esetleg kollégám?

Azt hiszem, némely kérdésre nem lehet mindig igennel vagy nemmel válaszolni. A puskázás, plágium esete egyértelmű, nem véletlenül mondom el minden vizsga elején, hogy játsszunk tisztán, mert mindannyian ezt érdemeljük meg! Illetve, szerintem, azért, mert valaki ismerős vagy kolléga, nem kerülhet más elbírálás alá, bár igaz, hogy ilyenkor felmerül a kérdés, hogy lehet-e egyáltalán objektíven ítélni. "Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük" Ez az alapelv sokat segített a döntéseknél.

És legyen szó ismerősről, ismeretlenről, arra törekedtem (és törekszem), hogy a döntéseim után bele tudjak nézni az összes hallgatóm, kollégám és főként Isten szemébe.

Egy szó, mint száz: élvezetes és tanulságos félév van mögöttem. Jól elfáradtam! :) Jó, hogy most már itt a nyár, ami nem a henyélésről fog szólni, hanem a doktorim írásáról és némi tananyag-fejlesztésről. Természetesen nem napi 8 órában. :)

Ne add fel!

Ne add fel!

Ha elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell - de soha ne add fel.

Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
A siker talán már csupán egy arasz.

A cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli,
Sokszor a küzdő nem várja meg,
Hogy megnyerje a serleget,
És túl késő, mire belenyilall,
Hogy mily közel volt a diadal.

A siker a kudarcnak fordítottja -
Kétség fellegének ezüst árnyalatja -
És nem tudjuk, mily közel a siker,
Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el;
Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás -
Ha húz még az ág is, harcolj tovább!

Ismeretlen szerző verse

Ajándékok

Ma, a ködbe burkolódzott reggelt keresztülhasítva jutottam el az ÁF-re. Épp azon gondolkodtam, hogy vajon mennyi időm lesz még a vizsga előtt, mert tudtam, kicsit késve értem be. Morfondírozásomat egy "Jó reggelt, Tanár úr!" köszöntés szakította meg, egyik hallgatóm ért mellém (vagy én őmellé).

Aztán a hallgatóm azzal folytatta, hogy látta a honlapomon, hogy írok verseket, és ekkor belenyúlt a táskájába és kivett egy könyvet. A saját kiadású verseskötetét. Odaadta. Nem is tudtam, mit mondjak. Régen kaptam már ilyen váratlanul ajándékot. Megható élmény volt, mert a szeretet ilyen mértékű (és minőségű) kifejeződését nagyon ritkán tapasztaltam meg a hallgatóimtól.

Este, 5 előtt, mikor készültem belevetni magamat a Móricz Zsigmond körtér forgatagába, a szobámnál egy másik hallgatómmal futottam össze, aki megkérdezte, hogy fogom-e őt tanítani jövő félévben számtechből. Az igenlő válasz hallatán örült! :)

Úgy érzem, nagyon szerencsés ember vagyok! :) ...és hálás is...

2010

Eltelt egy év. Nem is akármilyen! :) Szilveszter napja egy jó lehetőség arra, hogy összegezzem egy újabb Facebook-szösszenet keretein belül, mi is történt ebben a 365 napban.

Januárban átéltem életem első BKV sztrájkját, ami megtanított hálásnak lenni, hogy van közlekedés és hogy örüljek annak, hogy egy nagytestű kék vagy sárga "képződmény", még ha nem is mindig pontosan (időben), de elvisz oda, ahova szeretnék menni. Ebben a hónapban, a 26. napon ünnepeltük Timivel azt, hogy egy éve járunk és két nagyon közeli barátunkkal (kimondhatom: testvérünkkel), Matyival és Annával töltöttük azt az estét a Borostyán Kisvendéglőben. Fontos állomása volt ez a kapcsolatunknak, nekem még sosem volt ilyen hosszú kapcsolatom senkivel! :) Azt hiszem, ebben az időben kezdtem el azon gondolkodni, hogy esetleg lehet valami több is ebből a kapcsolatból, illetve, inkább azt akartam eldönteni, hogy szeretném-e, vágyom-e arra, hogy több legyen ebből a kapcsolatból. Nem akartam elkapkodni a kérdést, nem is akartam érzelmekből dönteni, így egy szép, havas februári napon felmentem a Hegyes-tető-re (egy kilátó a Börzsönyben), és imába, gondolatokba és a termoszban hozott forró teába merülve hoztam meg életem egyik legfontosabb döntését, hogy össze akarom kötni az életemet Timivel. :)

Aztán el is jött a nap! :) Február 19, Budai vár, akarom mondani, Pezsgővár, ahol megkértem Timi kezét. Egy kis mesét faragtam, amit Timi "eljátszott", és a mese végén a Lovag megkérte Hercegnője kezét és a Hercegnő igent mondott! :) Csodálatos érzés volt és jó volt megosztani Andrással és Grétivel, akiknek elévülhetetlen szerepük van abban, hogy hol tart ma a kapcsolatunk Timivel! :) No de még ne szaladjunk ennyire előre, hiszen, még csak februárt írunk. :)

Persze, az új félév is elindult. Hálás voltam, mert a hallgatók kétharmada úgy gondolta, érdemes még egy félévet nálam hallgatniuk az informatika rejtelmeit és ezt a bizalmuk kifejezéseként élem meg. Ez volt a negyedik félévem az ÁF-en, mint tanársegéd és azt hiszem, hogy az eddigi legjobb félévemet töltöttem el! Úgy gondolom, hogy a tanulóévek első szakaszán túl vagyok és abban győződtem meg a félév végére, hogy ez az a munka, amit el tudok képzelni magamnak életem végéig. Nem csak azért, mert élvezem a tanítást, szeretek bemenni a hallgatókhoz és akár egy nap többször is elmondani a gyakorlati anyagot. Úgy gondolom, hogy van értelme ennek a munkának, a tanítást ajándékként kaptam, amivel szolgálni tudok és kamatoztatni tudom ezt a talentumomat. Azt vettem észre ebben a félévben, hogy az ajánlott pedagógiai módszerek és a Biblia között igen nagy átfedés van és ez növelte a lelkesedésemet és a bátorságomat. :) Májusban megkaptam az első becenevemet az egyik csoportomtól: Sárkányszívű. :)  Nem hiába voltam nagyon hálás a vizsgaidőszak végén. :) Sokat tanultam a saját óráimon és a hallgatóim is tanítottak arra, hogyan lehet még érthetőbben elmondani a informatika rejtelmeit.

A nyár mindenképp a Nagy Nap körül forgott. 2010. augusztus 21. Életem második legfontosabb döntése. Elvettem feleségül a Hercegnőmet, azt a nőt, akire mindig is vágytam. Csodálatos volt. :) Ha csak ez az egy dolog történik meg velem egész 2010-ben, akkor is hálás lettem volna. Ilyenkor veszem azt észre, hogy Isten mennyire fel tudja múlni az álmaimat, a vágyaimat, az elképzeléseimet. Hálás vagyok a rengeteg segítségért, amit András, Gréti, Gyuri, Peti, Virág, Kriszti, Dóri adott (és ez csak a lista eleje), le kell írnom, hogy anyukám és Timi szüleinek támogatása nélkül nem lett volna olyan a Nagy Nap, mint amilyen volt!

Úgy érzem, mintha egy új élet, új időszámítás  kezdődött volna el azon a napon. Nehéz leírni milyen ez, mert át kell élni azt, hogy egy egyedülálló élet házas életté változik, és azt gondolom, hogy el kell telnie egy hosszabb időnek, hogy a különbséget valóban megértsem és ne csak olyan helyzetekből mikor rá kell arra jöjjek, hogy "Igen, így gondolkodtam egyedülállóként, de most már nem csak én vagyok, hanem "mi" vagyunk". Tehát tanulóévek jönnek, és már alig várom a folytatást! :)

A nászút csodálatos volt, a képeket mindenki láthatta! :)

A szeptember sok-sok újdonsággal indult. Új család, új lakás, új otthon, új félév. Az első napok a lakás berendezésével és a félév megszervezésével teltek. A hatodik félév indult meg és egy olyan félév után, mint az előző, nagyon-nagyon vártam, vajon mit fog hozni. Annyit tudtam, hogy az új szak elindulása miatt, több, majdnem kétszer annyi órám lesz, mint ami eddig volt. Ez némi félelmet és kalandvágyat is elültetett bennem, de végül is nem lett sokkal több órám, mint normál esetben.

Még csak a szorgalmi időszak ért véget, elmondhatom, különleges volt ez a néhány hónap! :) Sok-sok új hallgatóval ismerkedtem meg. (És most jut eszembe, hogy a mostani szorgalmi időszakról már írtam, tehát, akit ez a rész érdekel, olvassa el ez előző bejegyzésemet - Szorgalmi időszak vége).

Novemberben volt az idei harmadik alkalma az Európai Bibliaiskolának, és azért vártam nagyon-nagyon, mert egy különleges vendég is jött, Dave, aki több 10 éve foglalkozik énekvezetéssel, dicsőítéssel és nem csak a technikai oldallal, hanem a lelkivel is. Rengeteget tanultam és sok-sok mindenben megerősített, többek között abban, hogy valóban a dicsőítés az, amivel a leginkább tudom Istent és a gyülekezetet szolgálni.

A gyülekezetünkben nagyon sokat változott ez a terület! Nyáron volt egy éves a zenekarunk és a gyülekezet is sokat változott, úgy érzem, jobban élvezik azokat az időket, amikor Istent dicsőítjük közvetlenül. Ebből a szempontból az év fénypontja volt a Dicsőítő Est. Jól esik a sok-sok támogatás, különösen Peti, Judit és Szabina részéről!

Csodálatos volt az első közös karácsony Timivel. Mindig fogok rá emlékezni. Remélem, ez csak a kezdet volt! :) ...és vajon milyen lesz majd gyerekekkel? :)

Ilyen volt számomra 2010. Áldott év volt, hálás vagyok érte. :) Be fog kerülni a "TOP 5 Évek" közé! :)