Ma, a ködbe burkolódzott reggelt keresztülhasítva jutottam el az ÁF-re. Épp azon gondolkodtam, hogy vajon mennyi időm lesz még a vizsga előtt, mert tudtam, kicsit késve értem be. Morfondírozásomat egy "Jó reggelt, Tanár úr!" köszöntés szakította meg, egyik hallgatóm ért mellém (vagy én őmellé).
Aztán a hallgatóm azzal folytatta, hogy látta a honlapomon, hogy írok verseket, és ekkor belenyúlt a táskájába és kivett egy könyvet. A saját kiadású verseskötetét. Odaadta. Nem is tudtam, mit mondjak. Régen kaptam már ilyen váratlanul ajándékot. Megható élmény volt, mert a szeretet ilyen mértékű (és minőségű) kifejeződését nagyon ritkán tapasztaltam meg a hallgatóimtól.
Este, 5 előtt, mikor készültem belevetni magamat a Móricz Zsigmond körtér forgatagába, a szobámnál egy másik hallgatómmal futottam össze, aki megkérdezte, hogy fogom-e őt tanítani jövő félévben számtechből. Az igenlő válasz hallatán örült! :)
Úgy érzem, nagyon szerencsés ember vagyok! :) ...és hálás is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése