Happy Friday morning! :)

Félelmetes, hogy egy kicsi, apró dolog mennyire fel tudja dobni az embert! Ma reggel, éppen olvastam a bibliámat, mikor Sharif felhívott. "Boldog péntek reggelt" – köszönt. Őszintén, ezen csak kacagni tudtam, épp csak kel fel a Nap, még totál hajnal van, és egy ilyen pozitív hangulatú köszöntéssel, jó kívánsággal indul a nap! Mondtam is Sharifnek, hogy més soha senki nem kívánt nekem boldog péntek reggelt.


A péntek reggel "boldogságának" talán van is oka: ez az utolsó munkanap, valahol még a munkaidő is rövidebb, s aztán jön a jól megérdemelt pihenés. Vagy nagytakarítás. Vagy vendégfogadás. Vagy rokonlátogatás. Vagy készülés a hétfői vizsgára. (Lehet, hogy nem is annyira pihentető a hétvége, ugye?) Vajon mitől függ egy reggel (vagy egy nap) boldogsága? Talán nem az azt követő hétvégétől.


Sharif felfogása azért tetszett, mert akár hétfőn is lehetne boldog hétfő reggelt kívánni (meg akár a hét többi napján is), és valóban boldog is lehetne az a nap, akkor is, ha nem minden sül el jól. Jó, elfogadom azt az állítást, hogy nem mindig lehet egy napot úgy zárni, hogy azt mondjuk: "Hú, úgy szeretnék még egy ilyen napot!" Viszont el tudjuk úgy kezdeni a napot, hogy tiszta, "boldog" lapot adunk neki, attól függetlenül, higy mi az, ami ránk vár akkor! Ez az, amit tanultam a mai "boldog reggelből".


Tehát, boldog péntek estét a Kedves Olvasónak! Remélem, jól telt a hét Számodra, és a hétvégéd inkább a pihentető felé fog közelíteni!


Egy hete, pénteken, a nap "hivatalos" része az egyetemen kezdődött, egy kis programozás-gyakorlattal. Megtudtuk, hogy a mostani tanárunk jóval komolyabban veszi a csoportmunkát, mint az előző kurzus vezetője, ugyanis, itt valóban együtt kell bemutatni a megoldást, tehát mindenkinek beszélnie kell.


Óra után Christiannal ettünk, aztán hazajöttem. Este Markusszal találkoztam, úgy terveztük, hogy pár emberrel megosztjuk a hitünket, de nagyon hideg, szeles és esős idő volt. Nem volt alkalmas semmilyen kültéri beszélgetésre.


Nem sokkal utána találkoztunk Anneval és Raijával, és elmentünk beszélgetni egy kávézóba. Jó kis este volt!


A szombati napot már nagyon vártam! Ugyanis erre a napra terveztük, hogy meglátogatjuk a hozzánk legközelebb eső nemzeti parkot, Nuuksiot. Az idő cseppet sem volt kedvező, elég rendesen esett az eső. Gondolkodtam, hogy vajon van-e értelme az útnak. Engem nem zavar az eső. Susannát sem, hasonlóan őrült természetjáró, mint én. Markus meg mondta pénteken, hogy jönni fog.


Nem sokkal fél 9 után neki is indultunk. Jó egy órás autókázás után értünk fel a hegyekkel körülvett helyre, ahol éjszaka még hó is esett. A parkolótól nem messze volt egy múzeum a parkról. Egy épület, kivilágítva, berendezve, tárva-nyitva, őrzés nélkül. Ilyet nem tudnék Magyarországon elképzelni. A múzeum után bejártuk a környéket, közben jókat beszélgettünk, és az eső is elállt, sőt, még a Nap is kisütött egy rövid időre! (A képek a pivasaweb-es albumban vannak). A napot egy régi kávézóban zártuk, Bemböle-ben (Espoo egyik városrésze).


Nagyon feldobott ez a hosszúra nyúlt délelőtt! Ha megnézed a képeket, érteni fogod miért, de nem csak a táj miatt, különleges idő volt a társaság miatt is! Markus és Susanna az a két tesó a gyülekezetből, akikkel úgy érzem, elindult valami a barátságunkat illetően.


Délután itthon pihentem, készültem a vasárnapi énekekre és feltöltöttem a képeimet a picasawebes albumba.


A vasárnapot is nagyon vártam, ugyanis ezen a napon volt az első próbája a gyülekezet énekes csapatának.


Az istentisztelet különösen mély volt, "köszönhetően" a szerdai tuusulai tömeggyilkosságnak, illetve történt néhány rossz dolog a gyülekezeten belül. Az egyik tesónál egy súlyos betegséget diagnosztizáltak. Az alkalom után találkoztunk, és félelmetesen jó időt töltöttünk együtt az énekesekkel. Nagyon meghatott a többiek lelkesedése, szíve és hogy a szabadidejükből rászántak másfél órát, hogy együtt énekeljünk és gyakoroljunk dicsőitő dalokat! Leginkább a bizalmuk esett/esik jól, hogy rám bízták ennek az egésznek a szervezését. Nem gondolom, hogy rászolgáltam volna.


A zenés találkozó után meglátogattam Migueléket a kollégiumban. A terv az volt, hogy együtt megesszük Miguel tiramisuját. Sajnos, ez a tiramisu most nem sikerült olyan jól, túl sok cukrot tett bele újdonsült cukrászunk, és ezért inkább folyékony volt, mint szilárd, az ízéről nem is beszélve. Miguel igazi cukorbombát gyártott.


Ennek ellenére jó kis időt töltöttünk, és megismertem, hol is laknak az én kedves barátaim.


Hétfőn tanultam egy nagyot, finnül és javaul is (azaz programoztam), majd ettem egy jó nagyot a fiúkkal.


Finn óra után folytattam a programozást, és realizáltam, hogy a mostani példa nem is annyira egyszerű. Este sikerült csak a napi adagot befejezni.


Tanulás után Markusszal hívtunk embereket bibliakörre, és csodák csodájára találkoztunk két nagyon nyitott és barátságos diákkal, akikkel összesen majd’ egy órát beszélgettünk.


Este elmaradt a futás, a havas idő miatt, Susannával úgy találtuk, hogy nem lenne jó szétázni fagypont környéki hőmérsékletben. Hétfő este-kedd hajnalban megjött a "második hó", amely sokkal tartósabbnak bizonyul, mint az első (még most is van belőle). Még ez sem volt olyan hatalmas mennyiség, de egyre inkább úgy néz ki: a gyönyörű, havas napok nincsenek is olyan messze!


Kedden azt terveztem, hogy délelőtt programozom, délután végre foglalkozom a doktori dolgaimmal. Ehhez képest beleakadtam egy nehezebb problémába, így egész nap a java nyelv rejtelmeit kutattam. Sok új dolgot tanultam, ezért nem bántam annyira a programváltozást.


Este az eddigi legizgalmasabbb és legdurvább futsal-meccsemet éltem át. Az eddigiekhez képest sok volt a szabálytalanság, de a játék szabályos része is keményebb volt.


Két, nagyjából hasonló erejű csapat volt a pályán. A Vegyvédelmisek (sárgában) és a Környezetvédők (zöldben). Jómagam a Környezetvédőket erősítettem. A sárga alakulat képzettebb játékosokból állt, nehezebb volt áttörni a (Vegy)védelmükön. Az első, kiskapus meccs elején gyorsan elhúztak 3:0-ra, sima meccsnek látszott ekkor a dolog, de aztán feljöttünk, sőt el is húztunk 5:3-ra. A csapatunk első gólját én "találtam". Indításnak szántam a lövést, kicsit hosszabb lett, aztán végül a kapuban kötött ki. Sokáig volt 6:5 az állás nekünk, végül is 7:7-nél lett vége ennek a játéknak.


Pályacsere után mi kezdtük jobban a meccset (1:0), de a sárga csapat hamar értésünkre adta, nem véletlenül kapták a nevüket. Elhúztak 3:1-re, majd a (Környezet)védelmünk kicsit felerősödött, több sikeres támadást siketült vezetnünk, ennek eredményeként felhoztuk a meccset 6:5-re. Az előny ekkor még a sárgáknál volt. Ekkor "megfagyott" az eredmény, sokáig mezőnyjáték zajlott a pályán, majd kaptunk 3 gyors gólt. Azt hittem, hogy ennyi, vége, de a meccs vége abszolut a mienk volt! Egy gólpasszt is adtam, így a vége 8:8 lett!


Hihetetlenül élveztem minden percét a találkozónak (vereség esetén is így lett volna)! Megjegyzés: a csapatneveket saját magam találtam ki a meccs után, csak hogy színesebbé tegyem a beszámolót!


Szerdán a finn nyelvi ismereteimet ápoltam, majd Miguellel ettünk egy jót. Finn óra után programoztam, és rájöttem arra, hogy milyen egyszerű az a feladat, amin már kedd este óta törtem a fejem! Így 20 perc alatt sikerült befejezni, pont időre!


Este bibliakör volt, David tartott beszélgetést a kedvességről. Jó időt töltöttünk együtt! Jó volt beszélgetni Wibkével, sokat segített nekem. Arra bíztatott, hogy nyugodtan írjak e-mailt annak az egy tanárnak, akivel mindenképp szeretnék találkozni, s a második e-mailre sem reagált semmit. A turkui tanárnőről van szó, akinek olvastam egy cikkét, amelyben nagyon jó módszereket írt le, és mindenképp nagyon hasznos lenne élőben is látni azokat.


Csütörtökön tovább gyúrtam a programozást, még mindig nem voltam készen az összes feladattal, majd ebéd után találkoztunk a tanulócsoporttal, és kidolgoztuk a közös megoldást. Christian elment hamarabb, ugyanis péntektől keddig Stockholmban lesz, és ment a hajója.


A találkozó után Siljával invitáltunk embereket bibliakörre, majd itthon Daviddel szaunáztunk egy jót, sokat beszélgetve. Szauna után programozás: még mindig nem értettem valamit az tolsó feladatból. Sajnos, nem is sikerült 100%-osan befejezni.


Ma, gyakorlaton, szerencsére nem mi kaptuk az utolsó feladatot, alapvetően egyik csoport sem akarta elvállalni, mert ez volt a legnehezebb: elmagyarázni a Quicksort működését, és megmutatni, miért olyan hatékony. Valamikor régen tanultam erről, de nem sikerült visszaidézni a tanultakat.


Viszont a prezentációnk a kioszott (másik) feladatból kivételesen jól sikerült, sokkal jobban sikerült összedolgozni, mint egy hete!


Délután olyan szép napos idő volt! Nem tehettem meg, hogy ne menjek ki a tengerpartra imádkozni! Képzeld el, elkezdett befagyni az öböl! Azt hittem, hogy talán majd december végére esetleg lesz valami jégszerűség. Lehet, hogy januárban a jégről fogok képeket készíteni a Kő-öböl partjáról.


Este Shariffel beszélgettem egy nagyon jót, majd Hannával, Ninával és Daviddel mentünk közösen egy jót beszélgetni és kávézni.


Ez a hét hozott egy fontos és új dolgot érzelmileg. Elkezdtem kötődni ide. A barátságaim meghozták első gyümölcseiket, úgy érzem, látom, mi az amit tudok és szeretek itt tenni. Nagyon szeretem Kivenlahtit, az a fajta városka, ahol a természet is képviselteti magát (erdő, tenger), de a központ is közel van, tehát nem kell órákat utazni. Ha majd hazamegyek februárban, a szívem egy darabja itt fog maradni, ez biztos.


További boldog péntek estét!

Kivenlahti - a Kő-öböl partjáról

Ez most nem az én hajnalom 
Ez most nem az én nappalom 
Ez most nem az én folyóm 
nem az én városom 
nem az én utcám 
nem az én házam 
nem az én ablakom 
nem az én ágyam 
nem az én asztalom 
Itt vagyok, nem vagyok otthon

(Zorán: Ahol jó volt – részlet)

A héten a nálam levő Zorán számokat hallgattam. Furcsa, számít, hogy hol vagy s milyen dolgok vesznek Téged körül, abban az esetben, hogy mit jelent számodra egy dal, egy ének, egy vers. Maga az idézett dal nem a távollétről szól, de az első versszaka nagyon megmaradt bennem. Azt hiszem, nem titok, valahogy már várom a december 20-át.

Rég nem írtam már. Időm lett volna talán, nem azon múlt. Kicsit a gépem is rakoncátlankodik, nem tudok bejelentkezni az MSN-es oldalra, így, most még abban sem vagyok biztos, hogy ez az írás minden probléma nélkül felkerül a világot jelentő hálóra.

Fizikailag sem voltam a toppon. Éppen jövök ki a náthából, mire a múlt hét végén elkap egy alvászavar. Majd’ egy héten keresztül ugyan sikerült elaludnom, de mikor felébredtem éjszaka valami miatt 4-5 óra alvás után, nem már tudtam visszaaludni. Zombiként meg nehéz értelmes doglokat cisnálni. Remélem, most már vége ennek az időszaknak, ma már sikerült jól aludnom.

Fogalmam sincs miért volt ez így (legyünk optimisták  ). Pedig az alvás az egyik olyan terület, ami nagyon jól megy.  Remélem, ezek után is menni fog!

Október utolsó napjai nem teltek eseménytelenül. 29-én meglátogattam egy iskolát Helsinki északi szegletében, Puistola-ban (magyarul: Parkváros). Jouni órájára ültem be. Mondjuk úgy, hogy az óra jó élmény volt, és egy jó példa arra, hogyan nem szeretnék tanítani.

Utána Harrival találkoztam a városban, embereket hívtunk bibliakörre.

Este Susannával mentem futni (Tobiasnak valami dolga akadt). Erre az alkalomra vettem egy hosszúnadrágot, eddig shortban futottam, de azt hiszem, ennek az időnek vége. 2-3 fokban nem egészséges a rövid nadrág. Jót beszélgettünk futás közben!

Késő este Eszterrel beszélgettem egy jó nagyot, mejd várt az ágy!

Október utolsó keddjén reggel egy izraeli tanárnővel beszélgettem egy programozás tanítást segítő szoftverről (Jeliot), aminél még jobbat, eddig, nem láttam. 10 éve tanít vele gimnazistákat. A tapasztalatairól beszélgettünk. Kaptam tőle jó pár anyagot, ami segít nekem majd elsajátítani a program használatát. Nagyon építő beszlélgetés volt!

Délután egy idős tanárral találkoztam, aki a finn alaptantervvel van igencsak tisztában, és sikerült pár dolgot megértetnie velem. Jól esett, hogy kollégaként fogadott, s a találkozó végén még az épületet, ahol dolgozik, is megmuatta nekem. Igazi vendégszeretetben volt részem!

Az interjú után megvettem a Nightwish nevű zenekar legújabb albumát (Dark passion play). Nagyon jól sikerült album, ismét nagyon igényes zenét sikerült összeállítani a bandának! 

Az esti foci kimaradt, nem voltam 100%-os fizkailag.

Október utolsó napjától november első szombatjáig egyedül voltam otthon. Enyém volt az egész lakás! 

Szerda délután lefoglaltam a kávézót, ahova majd megyünk szombaton Raijaval, Susannaval és Ebennel. Nem ez volt az eredeti tervem. Aki ismer, tudja, hogy rajongok a teákért, így arra gondoltam, milyen jó lenne elmenni egy teaházba Helsinkiben. Tobias már lelohasztotta a kedvem, azt mondta, hogy csak 1 teaház van a városban, meg is mutatta, kb hol van, de nem sikerült megtalálnom. Ekkor elmetnem a turistainformációba: ők biztos tudni fogják, hiszen ez a munkájuk. Sajnos, láttam az arcukon, hogy nehéz kérdést tettem fel, mikor a városban levő teaházak felől érdkelődtem. El is küldtek egy helyre, de az is kávéző volt. Úgy fest, Finnország a maga átlagos 20 kilós személyenkénti kávéfogyasztásával nem hagyott teret a tea szerelmeseinek.

Este Markus tartott bibliakört.

November első napja elég lazán telt. Egész nap itthon voltam, Dorkával beszélgettem és sokat olvastam a doktorimmal kapcsolatban. Az alvászavaros időszakom ekkor kezdődött el. Este szaunáztam egy jót!

Pénteken volt az első Java órám a szorgalmi időszak második felében. Egy új tanulócsoportba kerültem, ahol csak erasmusos diákok – köztük Christian – vannak.

Egy nagy ebéd után hazajöttem. Nem voltam toppon, már a második alig alvós éjszakámon voltam túl, és igencsak fáradt voltam. Tudtam, hogy tudnék értelmes dolgot csinálni, de kb. semmihez nem volt kedvem. No jó, kivéve az alvást.

Szombat hajnalban megjött David. Kb 2 hétig lesz itthon. Lesz egy fogműtétje, ezért jött haza. Jót beszélgettünk reggel, majd Susannával hármasban elmentünk futni a hóba. Igen, bizony, Espooban leesett az első hó. Fényképekkel fogom bizonyítani! 

Este nagyon jó időt töltöttünk együtt négyesben Raijaval, Susannaval és Ebennel a Café Engelben, amely a Dómmal szemben levő igényes kávézó. Eben rengeteget mesélt afrikai otthonáról.

Vasárnap istentiszteletre most az egyszer nem busszal mentünk. Sauri vitt el Davidet és engem autóval, így 10 perccel tovább aludhattunk 

Ismét az a megtiszteltetés ért, hogy az összes éneket vezethettem! Történt egy vicces dolog is. Az alkalom végén találjátok ki, kik jelentek meg. Úgy bizony, Christian és Miguel.  Még a héten meséltem nekik, hol is tartjuk az alkalmainkat, s hogy ha szeretnének eljönni, szóljanak, s akkor kimegyek eléjük a metróhoz, mert kicsit cifra dolog megtalálni az épületet. Persze, hogy nem szóltak.  Igazság szerint meg is találták az épületet, de "rossz" ablakon néztek be, a "gyerekszoba" ablakán, így azt hitték, ez csak egy óvoda. Végül aztán "be mertek" jönni. Örültem nagyon nekik!  Ők is velünk tartottak ebédelni az alkalmat követően.

Estére totál hulla voltam, a harmadik "nem alvós" éjszakát követően. Ennek "örömére" videoztunk itthon Daviddel, sokkal több midnenre nem lettem volna képes.

A hétfői éjszaka jobb volt, de nagyon fáradtan keltem, köszönhetően a sok minusz órának. Délelőtt meglátogattam a finn parlamentet. Ebben csak az a poén, hogy az magyar Országházban még sosem voltam. Jó kis idő volt, egy politológus lány szervezte a látogatást . Egy nagyon jó (reklám szempontjából) filmet néztünk meg kezdetnek, majd egy kedves hölgy vezetett körbe az épületben. A látogatást követően beültünk a parlament kávézójába egy jó kis beszélgetésre. Különösen jó idő volt ez, megismerkedni újabb emrberekkel! Majd láthatsz fényképeket is.

Finnóra után Markusszal és Daviddel osztottuk meg a hitünket, majd Daviddel találkoztunk Alexszel, és együtt mélyedtünk bele a Biblia rejtelmeibe. Mellesleg, megismertünk egy nagyon jó és nem drága kínai éttermet.

Kedden volt egy interjúm, az első egy igazi középiskolában! Az is kiderült, hogy az Nemzeti Oktatási Bizottság, végre, elérhetővé tette a teljes középiskolai alaptantervet, így lehetőségem van tanulmányozni azt! 

Délután Anne-val találkoztam, amíg bírtuk a hideggel, meghívtunk pár diákot bibliakörre meg közben jót beszélgettünk.

Este foci, végre, már vártam!  Chtistian is jött. A szokásoktól eltérően, most a kiskapura kezdtük a játékot. Ismét három csapat volt. Kékek, zöldek és tarkák (mi voltunk ebben). A kiskapus játék alapján a kékek midenkit hengereltek, mi meg mindenkitől kikaptunk. Furcsa módon a nagykapus játéknál teljesen felborult a papírforma. A kékeknek nem ment a játék, minket meg nem tudott senki sem megverni, sőt, kétszer nyertünk is (egy gólpasszt is adtam Christiannak  ).

Szerdára virradó éjszaka ismét alig aludtam valamit, és emiatt nagyon frusztráltan keltem. Semmi kedvem nem volt az egész naphoz. Fáradt voltam nagyon. Fél 1-kor majdnem elaludtam a buszon.

Hála Istennek jól viseltem a nap többi részét, délután kitakarítottam, mert estére vendégeket vártunk: Sannát, Susannát és Markust.

Este nagyon jó időt töltöttünk együtt. Beszélgettünk egy jót és imádkoztunk közösen.

A találkozó után chateltem egy jót Erikával és Lórival, a lakótársammal is beszéltem Skypeon keresztül.

Fél 12 táján mentem aludni, utolsó esélyt adva az alvásomnak. Ugyanis ha ezen az éjjelen sem alszom rendesen, orvosi segítség után fogok nézni, mert ez nem normális, hogy egy hete nem tudok visszaaludni, ha felébredek valami miatt éjjel.

Csodák csodájára jól telt az éjjel, éreztem is a különbséget reggel! Együtt ebédeltem a srácokkal (Miguellel és Christiannal), majd a tanulócsoporttal kidolgoztuk a közös megoldásunkat a holnapi órára.

A mai nap, pontoabban a tegnapi fekete és sötét nap volt Finnország számára. Biztos hallottál róla, Helsinkitől 50 km-re északra iskolai lövöldözés volt tegnap. 9 ember, köztük a merénylő (az iskola tanulója), vesztette életét. Teljes sokkban van az ország, ilyen dolog nagyon ritka errefelé (nem is tudom, lehet, hogy nem is volt még ilyen itten). Mi is nagyon meg voltunk döbbenve a fiúkkal, de a mi megdöbbenésünk semmi sem volt Davidéhez képest (láttam ma reggel az arcát).

Anne-ra vagyok kíváncsi, hogy neki milyen volt a nap, ugyanis ő végig tanította a mai napot egy espooi iskolában.

Szeretném egy jó hírrel zárni a mai bejegyzést: ötös lett a programozás vizsgám!  Nagyon-nagyon örülök neki!! (Biztos emlékszel, mennyit aggódtam miatta).

További szép estét, igyekszem hamarabb jelentkezni legközelebb!

Két hónap

El sem hinné az ember, hogy repül az idő! Soha ennyi időt nem voltam még távol otthonról. Hogy érzem magam vele? Alapvetően jól, nem kínoz a honvágy, nem kelek úgy minden reggel, hogy "oh, de jó lenne már otthon lenni, olyan nehéz itt távol!" No, azért, az igazat megvallva, az előző állítás első fele félig-meddig igaz. Jó és különleges lesz majd hazamenni szűk két hónap múlva (igaz, akkor még csak két hétre).

Jó kis hetet tudhatok magam mögött. Sok különleges és vicces dolog történt. Bizonyos szempontból, talán, az egyik legjobb hetem volt eddig, bár, ezt nehéz megítélni objektíven.

A hét eleje lazább volt, nem történt túl sok minden. Az egyetemen, papíron, őszi szünet volt, így csak a finn órára kellett készülnöm.

Éppen Susannához készülödtem jégkrémpusztítás ürügyén. Itt hagytam abba múltkor mesémet.

Nagyon jó időt töltöttünk Susannánál! Raija, Tobias és én voltunk a meghívottak. Jókat beszlégettünk, s egy kicsit megtudhattunk egyet s mást Susannáról. Többek között azt, hogy fél évig Ausztráliában volt. Megnézegettük a fényképeket arról az időről. Suanna megjegyezte, hogy nagyon sokat segített neki akkor, hogy volt mögötte egy lelki háttér az ottani gyülekezet képében.

Ekkor elgondolkodtam valamin. Kétféle szempontból lehet értékelni azt, hogy jó választás volt-e ide jönni. Szakmai szempontból nem annyira. Egyre inkább az derül ki a számomra, hogy nem teljesen az elvárásaim szerint alakulnak a dolgaim. Nem azt tapasztalom a finn középiskolás informatikaoktatás terén, hogy "Hinyje, bárcsak ilyen lenne Magyarországon is!" Őszintén, lehet, hogy némi kritikával fogom illetni a rendszert, de ezzel még megvárom a keddet, akkor fogok beszélgetni egy "alaptanterv-guruval". Lehet, hogy csak én nem értek valamit.

Viszont, felmerült bennem a kérdés, mi lenne, ha szakmai szempontból kíváló helyen lennék, de nem lenne meg mögöttem ez a lelki háttér (amelynek rengeteget köszönhetek: szinte a semmiből lettek barátaim, akikkel sok, általunk fontosnak tartott kérdésben egyetértünk; rengeteg nehézségtől meg lettem óvva; és még folytathatnám…)? Sokkal nehezebb lenne itt az életem, ebben biztos vagyok. A gyülekezet rengeteget segít abban, hogy ne érezzem magam idegennek itt, messze az otthonomtól.

Összegezve a dolgokat, bizton állíthatom, hogy bár a szakmai oldala az ittlétemnek nem a terveim szerint alakul (bár, nem fogok hazamenni innen üres kézzel), nem tudtam volna Helsinkinél jobb helyet választani! 

Itt akár az egész blog véget is érhetne, happy end, a főszereplők összeölelkeznek, főcímzene, stáblista… 

Azt hiszem, rengeteg fenyegető e-mailt és sms-t kapnék, ha ezt komolyan megtenném… 

Szomorúan tapasztaltam, hogy otthon az ünnep nem volt annyira békés, főleg, ami az előestéjét illeti.

Október 23-a, bár nem volt itten ünnep, úgy alakult, hogy nem volt túl sok dolgom, így, kicsit, lazábbra vettem a figurát. Kényelmes kelés, kényelmes reggeli dolgok, aztán délután a tanárokkal leveleztem, illetve a szerdai finnórára készültem.

Ebéd után bementem Kumpulába, ahol Fecével MSN-eztem, és Dorkával is majdnem, csak pont akkor toppant be a portásnéni, hogy szívesen bezárná az épületet.

Este pedig elmentem futsalozni. Ezen az estén tanultam valamit. Megértettem, milyen lehet pl. a Feröer-szigeteki csapatban játszani. (Kis segítség: ez a csapat Európa egyik leggyengébb csapata, átlalában mindenki megveri őket a világ- vagy Európa-bajnoki selejtezőkön). Két csapatnyi ember gyűlt össze ezen az estén. Az egyik nagyon jó volt, a másik nagyon rossz, leglábbis az előző csapathoz képest. Ezt nagyon jól megmutatta, hogy kb. 5 perc alatt öt gólt kaptunk tőlük. Szerencsére, a csapat küzdött, nem kedvetlenedett el (a mezőny egyetlen lányjátékosa is nálunk volt!). Nagyon kiakptunk mind a nagykapus, mind a kiskapus meccsen. De, nem az eredmény számított, és ez egy jó tanulság és élmény volt. (Ez a szitu jócskán nevelt az alázatra).

Este Timivel beszélgettem egy jót MSN-en keresztül.

Szerdán délelőtt tanultam, majd a finn nyelv rejtelmeit tanulmányoztam, aztán Tobias-szal találkoztam, ettünk egyet és felkészültünk az Alex-szel való beszélgetésre a Bibliáról, majd az estét vele töltöttük. Jó kis idő volt! Ritka látni olyan embert, aki érdeklődik a Biblia iránt, és szeretné megérteni a benne levő dolgokat.

Különleges nap volt a csütörtök, ugyanis délután, életemben először, megnézhettem egy finn iskolát belülről. Sinikkával, egy ott tanító hölggyel volt ott találkozóm. Az iskola a metro egyik tulsó végállomása, így megismerhettem Helsinki egyik külső kerületét (hétfőn lesz alkalmam egy másik külső kerületet is meglátogatnom, ahol egy órát fogok végignézni). No de, vissza a jelenbe! A tanárnő nagyon aranyos volt, végig mutatott két termet, mesélt az ottani dolgokról (végre egy "jó példa", már mint, ami az informatikaoktatást illeti, kár, hogy nem ez a standard itten). Itt lego robotok programozásával segítik megtanulni az alaplépéseket a nebulóknak. Hallottam már erről, de a gyakorlatban még nem volt szerencsém hozzá (a mi egyetemünkön (ELTE) is foglalkozik ezzel egy tanár). Ami viszont számomra a legmegdöbbentőbb volt (pozitív értelemben), hogy a tanárnő fia beteg volt, és nem csak egy egyszerű megfázással küszködött, és ennek ellenére nem mondta le a találkozót, bár a végén már nagyon látszott rajta, hogy szeretné hazamenni. Különleges élmény volt!

A találkozó után kimentem futni – most egyedül, mert Tobias nem ért rá, Susanna nem volt teljesen egészséges. Futottam egy "nagy kört", kb 12-13 km. Ami a jó hír, hogy sikerült megtalálnom a saját tempómat, amelyet hosszú távon tartani tudok. Ami a rossz, hogy kicsit alulöltöztem, és ennek örömére kicsit megfáztam, de nem súlyos a helyzet, bár ennek következtében szombaton nem mentem futni.

Este szaunázással zártam a napot. Este Dorkával beszélgettem egy kicsit MSN-en.

A péntek jó kis nap volt!  Az elejét viccesnek is lehetne nevezni. Azt terveztem, hogy elmegyek a könyvtárba, hogy kicsit készüljek a keddi interjúra, azzal a tanárral, aki profi a tantervet illetően. Az Egyetemi Könyvtár szerint egy darab példány található angol nyelven a közápiskolás tantervből, méghozzá az Oktatási Minisztérium könyvtárában. Szuper, uccu neki, oda is mentem.

A portás nagyon kedvesen értésemre adta, hogy ez a könyvtár nem publikus, de segítséget kért az egyik épp távozni készülő kolléganőjétől, aki felhívta egy másik kolléganőjét, majd megkért, hogy várjak, míg lehozza a cuccokat. Annyira jó fejek voltak, ritkán tapasztalok ilyen mértékű segítőkészséget!  Kisvártatva megjött a másik hölgy, és a kezembe nyomott egy papírt, amit el is olvastam az úton, Kumpulába menet. Kiderült, hogy valamit félreértettek (vagy én nem magyaráztam elég érthetően). Ugynanis a külföldi hallgatók tanulásával foglalkozó iroda leírását kaptam meg, illetve egy brossúrát a szakmai képzésekről (németül, mert angol verziójuk nem volt). Azt hiszem, atzt gondolták, hogy tanulni akarok itt, biztos ezért érdekel engem a tanterv…  Sebaj!

Rogerrel ettem együtt Kumpulában, majd Wibke-vel találkoztam a Piactéren, a kikötőnél. Együtt imádkoztunk, majd megnéztünk két könyvtárat. Wibke segítségével kiderült, hogy Helsinkiben nem érhető el publikus helyen a tanterv, csak más finn városokban, így a könyvtárjegyére kértünk egy könyvtárközi kölcsönzést. Nagyon hálás voltam neki, hogy rám szánta ezt az időt! Hatalmas segítség volt! 

Este felhívott Bajkó Zoli, Skype-on keresztül!  Örültem nagyon neki, hogy gondolt rám!

A szombati napot nagyon vártam! Tobiás-szal arra gondoltunk, hogy két huginak szeretnénk egy különleges estét "adni". Azt terveztük, hogy főzünk egy gulyást (svéd szakácskönyvből), majd játszunk valamifajta ismerkedős játékot. Tobias Anne-t, én Susannát hívtam.

A nagytakarítás, éneklés és Tobias bevásárlása után nekiestünk a főzésnek. Kiderült, hogy a svéd recept szerint a hagymát karikákra kellett volna vágni, s nem apróra, mint ahogy a magyar gulyásnál szokás, így ételünk új nevet kapott: Svéd gulyás magyar módra. 

Tobias elővette a fehér abroszt és a gyertyákat, minden készen állt egy hangulatos estéhez!

A gulyás jól sikerült, bár nem volt gulyás íze, legalábbis magyar viszonylatban semmiképpp sem, nekem jócskán utána kellett borsoznom és paprikáznom. A többieknek megfelelt. Jól van ez így.  Az étel mellé vörösbort ittunk (sajnos nem volt jó minőségű magyar bor a boltban, ezért román bort vett Tobias, mondván, ez volt a legközelebbi ország kicsiny hazánkhoz).

A gulyás után felszolgáltuk a desszertet, majd teáztunk és játszottunk. Kérdéseket írtunk fel, majd összekevertük, és mindenki húzott egyet. Feltette a kérdést magára vonatkozóan, és a többieknek ki kellett találni a helyes választ. A helyes választ leginkább megközelítő megoldás ért pontot, kivéve, ha mindenki nagyon távol volt tőle.

Megtudhattuk (többek között), hogy Tobias nem szereti a fekete teát, Susanna nagyon szereti a természetet s hogy Anne kedvenc színe a fekete.

Különleges este volt, és a lányok is örültek neki!  Egész rövid idő alatt jó pár dolgot megtudtam a többiekről!

Vasárnap volt egy plusz óránk aludni, bár nekem nem ment olyan jól az alvás. Istentisztelet után összeült a gyülekezet leendő énekes-csapatát megalapító csoport, hogy megbeszéljük, kinek mi az elképzelése erről. Láttuk, hogy nem lesz egyszerű, mivel nem vagyunk sokan, akiknek tehetségük van az énekhez, de megbeszéltük az első találkozót (két hét múlvára), és azt is, hogy szólunk azoknak az embereknek, akikről tudtjuk, hogy szeretnek és tudnak is énekelni (itt most nem a profi szintre gondolok). A többit majd meglátjuk. Őszintén, örülnék annak, ha találnánk egy nem hétvégi időpontot a próbákra, de jelenleg, ennél nem találtunk jobb lehetőséget.

A megbeszélés után közösen ettünk egyet egy kínai étteremben, nem messze az istentisztelet helyszínétől.

Este találkoztam Alex-szel, vacsoráztunk egyet és beszélgettünk egy nagyot. Kellemes idő volt.

Most már lassan vége a mai napnak, így itt az idő, hogy zárjam soraimat!

Klassz hetet minden kedves Olvasónak!

Szeptember végén

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, 
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, 
De látod amottan a téli világot? 
Már hó takará el a bérci tetőt. 
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár 
S még benne virít az egész kikelet, 
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, 
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet… 
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide! 
Ki most fejedet kebelemre tevéd le, 
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe? 
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre 
Könnyezve borítasz-e szemfödelet? 
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme, 
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, 
Fejfámra sötét lobogóul akaszd, 
Én feljövök érte a síri világból 
Az éj közepén, s oda leviszem azt, 
Letörleni véle könyűimet érted, 
Ki könnyeden elfeledéd hivedet, 
S e szív sebeit bekötözni, ki téged 
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

(Petőfi Sándor, 1847.)

Pezsgő világának irodalmi rovatának első versét olvashatta a Kedves Olvasó! 

Egy hónapja vagyok itten. Jól érzem magam, éppen elég fáradtan, majd megtudod, miért. A háttérből svéd nyelvű balladák adják a hangulatot az estéhez.

Felkerült két új album, Eben fényképei a múlt hétvégi suomenlinnai látogatásunkról, illetve a tegnapi Happy Blue Partyról.

Ott hagytam abba, hogy drukkolj az első finn órám miatt. Drukkoltál? Őszintén! 

Első finn órám előtt programoztam itthon, és találkoztam Rogerrel, a "szokott helyünkön", a Chilliben,  a Kaisaniemi (ez egy park neve Helsinkiben) metróállomáson. Jót beszélgettünk, majd elrohantam finnórára. Külön művészet volt megtalálni a termet. Az egyetem főépületének abban a szárnyában van, ami inkább olyan, mint egy görög templom, tele van szobrokkal. Majd csinálok képeket, és megmutatom.

Az első finnóra nem volt bonyolult, a betűket tanultuk, és a köszönéseket. Most este van, tehát Hyvää iltaa! Azaz: jó estét!

Óra után a programoztam, majd Markus-szal és Tobias-szal megosztottuk a hitünket, aztán elmentem enni, ugyanis 20:30-kor találkoztam Christiannal, hogy megnézzünk közösen egy filmet. Vacsora után a dómnál tudtam egy nyugodt félórát imádkozni. Már nagy szükségem volt rá, kicsit úgy éreztem, az elmúlt napok elsodornak, és már nagyon vágytam egy kis "megállj!"-ra.

A film egy finn film volt, melynek az volt a különlegessége, hogy az egyetemen készítették. Címe: a Farkas éve. Egy kicsit művészfilmre sikeredett az alkotás, így a lényegét nem sikerült meglelnem.

Sajnos, a film tovább tartott, mint gondoltam, így lekéstem a Skypeolást Gyurival.  Igencsak sajnáltam a dolgot, nagyon készültem erre a beszélgetésre!

Kedd délelőtt a programozásé volt a főszerep, és egész sikeres időt döltöttem a Java-nyelv rejtelmeivel, az 5-ből 3 példát sikeresen megoldottam! 

Ebéd után Annéval találkoztam, és az egyetemen hívtunk diákokat bibliakörre. Délután 3-kor találkoztam a tanulócsoportommal, és befejeztem a feladatokat.

Este futsal. Ez az este más volt, mint az előző. Szerintem azért, mert több volt a küldöldi, mármint a nem finn. A mi csapatunkban csak egy finn emberke volt. Így volt ismerkedés, beszélgetés. Három csapat volt: pirosak, kékek és mi, akiknek se nem piros, se nem kék pólójuk volt. Hmmm, legyünk, mondjuk fehérek. Öt-tíz percenként váltották egymást a csapatok, így 3 kört játszottunk. Az első körben a pirosak nagyon elvertek mindenkit. Mi legyőztük a kékeket. A második körben csökkent a gólkülönbség, de még mindig 100%-osak voltak a pirosak, mi meg döntetlent játszottunk a kékekkel. A 3. kör már kis kapura ment, ekkor teljesen felborult az eddigi papírforma. A pirosak 3:3-at játszottak a kékekkel, mi megvertük a pirosakat 2:1-re, majd kikaptunk a kékektől 1:0-ra. Így is, összesítésben, a pirosak nyertek, mi lettünk a másodikak, és a kékek akaszthatták volna nyakukba a bronzérmet, ha lett volna eredményhírdetés.

Este beszélgettem egy jót Petivel, végre! Már jó pár hete vártam erre a "találkozóra". Szinte semmit nem tudtam az otthoni bibliakörömről. Sok-sok jó hírt kaptam.

Szerda reggel Dorkával beszélgettem egy jót, aztán elkezdtem lefordítani az eddigi doktori dolgaimról szóló írásomat. Finnül is tanultam, majd ebéd után részt vettem életem második finnóráján. Megtanultuk a személyes névmásokat, hogyan kell bemutatkozni. Minum nimi on Gábor. Minä olen unkarilainen. Azaz: az én nevem Gábor. Magyar vagyok. Két újabb, a magyarhoz hasonló szót találtam: me = mi, te = ti.

Óra után a TTK-n, azaz Kumpulában kötöttem ki, ahol folytattam a fordítást, majd nem messze az egyetemtől egy különleges hétközi istentiszteletet tartottunk, ugyanis meglátogatott minket a birmighami gyülekezet vezetője (Andy Flemming, aki ismeri), és tanított minket. Többek között azért is jött Helsinkibe, hogy találkozzon David szüleivel. Ő fogja majd lelkileg tréningelni Davidet, mikor október végén leköltözik Birminghambe. Nagyon kedves gesztus tőle! 

Este, végre, beszéltem Gyurival!! 

Csütörtökön reggel programozás gyakorlat, végre nem én adtam elő! Utána találkoztam Christiannal és Miguellel, illetve Petrus-szal és Mattival, két "igazi" finn diákkal, akiket Miguelék ismertek. Jót ettünk, kávéztunk és beszélgettünk. Mattival különösen jót beszélgettünk, nagyon érdeklődik a magyarok iránt, többször volt már Budapesten, tavasszal is tervezi, hogy jön.  Mondta, hogy majd tréningel finn nyelvből, ad pár valós szituációt, ahol tudok szavakat tanulni. Igen, ez még hiányzik a finnóráim közül. Nagy eséllyel összefutunk majd a jövő héten.

Este, szauna előtt futottunk egyet Tobias-szal. Mivel csak ketten voltunk, kicsit megemeltük a tempót, lihegtünk is rendesen, majd a szaunában különösen jót beszélgettünk arról, miként tudjuk előrébb tolni a gyülekezet, a bibliakör szekerét.

Péntekre sok minden volt betervezve. Elő kellett készítenem a karaoke-programot a Happy Blue Partyra, be akartam fejezni az angol bemutatkozó levelemet, és felkészülni a vasárnapi istentisztelet énekeire, ami néhány vadi új dal megtanulását is magába foglalta, ugyanis vasárnap csak én fogok vezetni éneket, mert a másik énekvezető nem lesz itt. Kihívás a köbön!  Ezek mellett be volt tervezve egy bibliatanulmányozás, ami azt jelenti, hogy leülünk egy érdeklődő emberrel, és beszélgetünk személyesebb témákról, hogy miképp lehet őket alkalmazni a biblia tükrében.

Ehhez mérten nem aludhattam akármeddig. Reggel Daviddel jót imádkoztam, majd befejeztem az angol bemutatkozó levelet. 12-kor találkoztunk Alexanderrel és Miinával (David fiú- és lánybarátja), egy jót ettünk, majd arról beszélgettünk hogyan is lehet megkeresni és megtalálni Istent. Különleges volt számomra ez a beszélgetés, egyrészt azért, mert, különösen Miina esetében, nyitott fülekre (és szívekre) találtunk. Másrészt, mert ez volt az első itteni ilyen jellegű beszélgetésem! Őszintén, nagyon feltöltött! 

Hazaérve nekiestem a karaoke-dolognak. Akinek van Playstation-je, biztos imseri a SingStar nevű énekes programot. Tobias megtalálta ennek a PC-s változatát (Ultrastar), én pedig ennek egy továbbfejlesztett változatát (Ultrastar Deluxe). Az a poén, hogy ezek a szoftverek teljesen ingyenesek, és lehet őket használni a Playstationos mikrofonokkal, egy átalakító segítségével. Nem sokkal utána rátaláltam arra az oldalra is, ahol a dalokat lehetett a programhoz beszerezni. Nagy volt az öröm! 

Nagyon jó időt töltöttem az énekvezetésre készülve. Megtanultam vezetni három új dalt, és összeállítottam a vasárnapi "menüt", azaz, mit is fogunk majd énekelni.

A szombatot nagyon vártam már! A Happy Blue Party napja!  Elég tömött nap volt, amúgy. Délelőtt futottunk, Eben is csatlakozott, de ő az első harmadnál visszaforult. Susanna-val és Tobias-szal 12 km-t futottunk. Jövő héten emeljük a tétet: 15 km.

Délután még töltögettem a dalokat a programhoz, majd nekiestem a paprikás krumplinak. Hosszú meló volt, és nem voltam vele megelégedve. Több hibát is elkövettem, de végül is, az íze emlékeztetett a fent nevezett ételre.  Túl fogják élni. Remélem, én is.

Sok vendég jött el a partira, sok országból. Alexander Stockholmból, Svédországból; Julia Kongóból, Isto, Lauri, Riika és Juha a hazaiakat erősítették, Miguel Mallorcáról, Spanyolországból és Christian Grazból, Aiusztriából. Tőlünk ott volt Susanna, a vendéglátó, Silja, Ira, aki egyébként orosz származású, Sharif (Bangladesh), a két ghánai fívér: Roger és Eben, Markus, Tobias, aki ugyancsak Svédország szülöttje, David, és én.

Az elején volt egy bemutatkozó játék, Tobias mindenki homlokára ragasztott egy feliratot, és ki kellett találni, eldöntendő kérdések segitségével, mi is a felírat. Ezek után dúskáltunk az ételben. A görög salátán át, a ghánai red-red-en keresztül, a kékáfonya turmixon át a paprikás krumpliig minden volt. Lehetelenség volt elfogyasztani! 

Kaja után jött a karaoke ideje. Sajnos, nem sikerült szereznünk Playstation-ös mikrofont, így nem tudtunk énekversenyt csinálni, de a szólótól sem riadtak vissza az emberek. Több, mint 100 ének közül választhattak a jelentkezők.

11-re összepakoltunk, és öröm- és élményittasan hazaértünk. A konyhánk romokban hevert, mert a szakácsok nagy többsége nálunk főzött, ugyanis Susanna-tól alig 200 méterre lakunk.

Szombaton már nem maradt idő készülődni és átnézni az énekeket a mai napra, ezért korábban kellett felkelnem. Épphogy elértem a buszt, de sikerült azért a felkészülés.

A fáradságnak köszönhetően, nem sok minen maradt meg bennem az istentiszteletből, viszont nagyon jókat beszélgettem utána.  Közös ebéd, majd várt rám a konyha. "Buli után takarítás", ahogy Dóra is megénekelte a 90-es évek elején. Annyi volt a különbség, hogy most főzés után zajlott a tisztogatás. Utána finnül tanutlam, majd lementem a tengerpartra imádkozni és megszemlélni a nap utolsó sugarait. Félelmetes, mióta itt vagyok, több, mint két órával rövidült a nappalok hossza. "Itt van az ősz, itt van újra…"

Vacsora után leültem a gép elé, hogy tájékoztassalak Téged az elmúlt hetemről. 

Hyvää yötä! Jó éjszakát!