Szeptember végén

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, 
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, 
De látod amottan a téli világot? 
Már hó takará el a bérci tetőt. 
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár 
S még benne virít az egész kikelet, 
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, 
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet… 
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide! 
Ki most fejedet kebelemre tevéd le, 
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe? 
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre 
Könnyezve borítasz-e szemfödelet? 
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme, 
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, 
Fejfámra sötét lobogóul akaszd, 
Én feljövök érte a síri világból 
Az éj közepén, s oda leviszem azt, 
Letörleni véle könyűimet érted, 
Ki könnyeden elfeledéd hivedet, 
S e szív sebeit bekötözni, ki téged 
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

(Petőfi Sándor, 1847.)

Pezsgő világának irodalmi rovatának első versét olvashatta a Kedves Olvasó! 

Egy hónapja vagyok itten. Jól érzem magam, éppen elég fáradtan, majd megtudod, miért. A háttérből svéd nyelvű balladák adják a hangulatot az estéhez.

Felkerült két új album, Eben fényképei a múlt hétvégi suomenlinnai látogatásunkról, illetve a tegnapi Happy Blue Partyról.

Ott hagytam abba, hogy drukkolj az első finn órám miatt. Drukkoltál? Őszintén! 

Első finn órám előtt programoztam itthon, és találkoztam Rogerrel, a "szokott helyünkön", a Chilliben,  a Kaisaniemi (ez egy park neve Helsinkiben) metróállomáson. Jót beszélgettünk, majd elrohantam finnórára. Külön művészet volt megtalálni a termet. Az egyetem főépületének abban a szárnyában van, ami inkább olyan, mint egy görög templom, tele van szobrokkal. Majd csinálok képeket, és megmutatom.

Az első finnóra nem volt bonyolult, a betűket tanultuk, és a köszönéseket. Most este van, tehát Hyvää iltaa! Azaz: jó estét!

Óra után a programoztam, majd Markus-szal és Tobias-szal megosztottuk a hitünket, aztán elmentem enni, ugyanis 20:30-kor találkoztam Christiannal, hogy megnézzünk közösen egy filmet. Vacsora után a dómnál tudtam egy nyugodt félórát imádkozni. Már nagy szükségem volt rá, kicsit úgy éreztem, az elmúlt napok elsodornak, és már nagyon vágytam egy kis "megállj!"-ra.

A film egy finn film volt, melynek az volt a különlegessége, hogy az egyetemen készítették. Címe: a Farkas éve. Egy kicsit művészfilmre sikeredett az alkotás, így a lényegét nem sikerült meglelnem.

Sajnos, a film tovább tartott, mint gondoltam, így lekéstem a Skypeolást Gyurival.  Igencsak sajnáltam a dolgot, nagyon készültem erre a beszélgetésre!

Kedd délelőtt a programozásé volt a főszerep, és egész sikeres időt döltöttem a Java-nyelv rejtelmeivel, az 5-ből 3 példát sikeresen megoldottam! 

Ebéd után Annéval találkoztam, és az egyetemen hívtunk diákokat bibliakörre. Délután 3-kor találkoztam a tanulócsoportommal, és befejeztem a feladatokat.

Este futsal. Ez az este más volt, mint az előző. Szerintem azért, mert több volt a küldöldi, mármint a nem finn. A mi csapatunkban csak egy finn emberke volt. Így volt ismerkedés, beszélgetés. Három csapat volt: pirosak, kékek és mi, akiknek se nem piros, se nem kék pólójuk volt. Hmmm, legyünk, mondjuk fehérek. Öt-tíz percenként váltották egymást a csapatok, így 3 kört játszottunk. Az első körben a pirosak nagyon elvertek mindenkit. Mi legyőztük a kékeket. A második körben csökkent a gólkülönbség, de még mindig 100%-osak voltak a pirosak, mi meg döntetlent játszottunk a kékekkel. A 3. kör már kis kapura ment, ekkor teljesen felborult az eddigi papírforma. A pirosak 3:3-at játszottak a kékekkel, mi megvertük a pirosakat 2:1-re, majd kikaptunk a kékektől 1:0-ra. Így is, összesítésben, a pirosak nyertek, mi lettünk a másodikak, és a kékek akaszthatták volna nyakukba a bronzérmet, ha lett volna eredményhírdetés.

Este beszélgettem egy jót Petivel, végre! Már jó pár hete vártam erre a "találkozóra". Szinte semmit nem tudtam az otthoni bibliakörömről. Sok-sok jó hírt kaptam.

Szerda reggel Dorkával beszélgettem egy jót, aztán elkezdtem lefordítani az eddigi doktori dolgaimról szóló írásomat. Finnül is tanultam, majd ebéd után részt vettem életem második finnóráján. Megtanultuk a személyes névmásokat, hogyan kell bemutatkozni. Minum nimi on Gábor. Minä olen unkarilainen. Azaz: az én nevem Gábor. Magyar vagyok. Két újabb, a magyarhoz hasonló szót találtam: me = mi, te = ti.

Óra után a TTK-n, azaz Kumpulában kötöttem ki, ahol folytattam a fordítást, majd nem messze az egyetemtől egy különleges hétközi istentiszteletet tartottunk, ugyanis meglátogatott minket a birmighami gyülekezet vezetője (Andy Flemming, aki ismeri), és tanított minket. Többek között azért is jött Helsinkibe, hogy találkozzon David szüleivel. Ő fogja majd lelkileg tréningelni Davidet, mikor október végén leköltözik Birminghambe. Nagyon kedves gesztus tőle! 

Este, végre, beszéltem Gyurival!! 

Csütörtökön reggel programozás gyakorlat, végre nem én adtam elő! Utána találkoztam Christiannal és Miguellel, illetve Petrus-szal és Mattival, két "igazi" finn diákkal, akiket Miguelék ismertek. Jót ettünk, kávéztunk és beszélgettünk. Mattival különösen jót beszélgettünk, nagyon érdeklődik a magyarok iránt, többször volt már Budapesten, tavasszal is tervezi, hogy jön.  Mondta, hogy majd tréningel finn nyelvből, ad pár valós szituációt, ahol tudok szavakat tanulni. Igen, ez még hiányzik a finnóráim közül. Nagy eséllyel összefutunk majd a jövő héten.

Este, szauna előtt futottunk egyet Tobias-szal. Mivel csak ketten voltunk, kicsit megemeltük a tempót, lihegtünk is rendesen, majd a szaunában különösen jót beszélgettünk arról, miként tudjuk előrébb tolni a gyülekezet, a bibliakör szekerét.

Péntekre sok minden volt betervezve. Elő kellett készítenem a karaoke-programot a Happy Blue Partyra, be akartam fejezni az angol bemutatkozó levelemet, és felkészülni a vasárnapi istentisztelet énekeire, ami néhány vadi új dal megtanulását is magába foglalta, ugyanis vasárnap csak én fogok vezetni éneket, mert a másik énekvezető nem lesz itt. Kihívás a köbön!  Ezek mellett be volt tervezve egy bibliatanulmányozás, ami azt jelenti, hogy leülünk egy érdeklődő emberrel, és beszélgetünk személyesebb témákról, hogy miképp lehet őket alkalmazni a biblia tükrében.

Ehhez mérten nem aludhattam akármeddig. Reggel Daviddel jót imádkoztam, majd befejeztem az angol bemutatkozó levelet. 12-kor találkoztunk Alexanderrel és Miinával (David fiú- és lánybarátja), egy jót ettünk, majd arról beszélgettünk hogyan is lehet megkeresni és megtalálni Istent. Különleges volt számomra ez a beszélgetés, egyrészt azért, mert, különösen Miina esetében, nyitott fülekre (és szívekre) találtunk. Másrészt, mert ez volt az első itteni ilyen jellegű beszélgetésem! Őszintén, nagyon feltöltött! 

Hazaérve nekiestem a karaoke-dolognak. Akinek van Playstation-je, biztos imseri a SingStar nevű énekes programot. Tobias megtalálta ennek a PC-s változatát (Ultrastar), én pedig ennek egy továbbfejlesztett változatát (Ultrastar Deluxe). Az a poén, hogy ezek a szoftverek teljesen ingyenesek, és lehet őket használni a Playstationos mikrofonokkal, egy átalakító segítségével. Nem sokkal utána rátaláltam arra az oldalra is, ahol a dalokat lehetett a programhoz beszerezni. Nagy volt az öröm! 

Nagyon jó időt töltöttem az énekvezetésre készülve. Megtanultam vezetni három új dalt, és összeállítottam a vasárnapi "menüt", azaz, mit is fogunk majd énekelni.

A szombatot nagyon vártam már! A Happy Blue Party napja!  Elég tömött nap volt, amúgy. Délelőtt futottunk, Eben is csatlakozott, de ő az első harmadnál visszaforult. Susanna-val és Tobias-szal 12 km-t futottunk. Jövő héten emeljük a tétet: 15 km.

Délután még töltögettem a dalokat a programhoz, majd nekiestem a paprikás krumplinak. Hosszú meló volt, és nem voltam vele megelégedve. Több hibát is elkövettem, de végül is, az íze emlékeztetett a fent nevezett ételre.  Túl fogják élni. Remélem, én is.

Sok vendég jött el a partira, sok országból. Alexander Stockholmból, Svédországból; Julia Kongóból, Isto, Lauri, Riika és Juha a hazaiakat erősítették, Miguel Mallorcáról, Spanyolországból és Christian Grazból, Aiusztriából. Tőlünk ott volt Susanna, a vendéglátó, Silja, Ira, aki egyébként orosz származású, Sharif (Bangladesh), a két ghánai fívér: Roger és Eben, Markus, Tobias, aki ugyancsak Svédország szülöttje, David, és én.

Az elején volt egy bemutatkozó játék, Tobias mindenki homlokára ragasztott egy feliratot, és ki kellett találni, eldöntendő kérdések segitségével, mi is a felírat. Ezek után dúskáltunk az ételben. A görög salátán át, a ghánai red-red-en keresztül, a kékáfonya turmixon át a paprikás krumpliig minden volt. Lehetelenség volt elfogyasztani! 

Kaja után jött a karaoke ideje. Sajnos, nem sikerült szereznünk Playstation-ös mikrofont, így nem tudtunk énekversenyt csinálni, de a szólótól sem riadtak vissza az emberek. Több, mint 100 ének közül választhattak a jelentkezők.

11-re összepakoltunk, és öröm- és élményittasan hazaértünk. A konyhánk romokban hevert, mert a szakácsok nagy többsége nálunk főzött, ugyanis Susanna-tól alig 200 méterre lakunk.

Szombaton már nem maradt idő készülődni és átnézni az énekeket a mai napra, ezért korábban kellett felkelnem. Épphogy elértem a buszt, de sikerült azért a felkészülés.

A fáradságnak köszönhetően, nem sok minen maradt meg bennem az istentiszteletből, viszont nagyon jókat beszélgettem utána.  Közös ebéd, majd várt rám a konyha. "Buli után takarítás", ahogy Dóra is megénekelte a 90-es évek elején. Annyi volt a különbség, hogy most főzés után zajlott a tisztogatás. Utána finnül tanutlam, majd lementem a tengerpartra imádkozni és megszemlélni a nap utolsó sugarait. Félelmetes, mióta itt vagyok, több, mint két órával rövidült a nappalok hossza. "Itt van az ősz, itt van újra…"

Vacsora után leültem a gép elé, hogy tájékoztassalak Téged az elmúlt hetemről. 

Hyvää yötä! Jó éjszakát!