Ne add fel!

Ne add fel!

Ha elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell - de soha ne add fel.

Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
A siker talán már csupán egy arasz.

A cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli,
Sokszor a küzdő nem várja meg,
Hogy megnyerje a serleget,
És túl késő, mire belenyilall,
Hogy mily közel volt a diadal.

A siker a kudarcnak fordítottja -
Kétség fellegének ezüst árnyalatja -
És nem tudjuk, mily közel a siker,
Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el;
Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás -
Ha húz még az ág is, harcolj tovább!

Ismeretlen szerző verse

Ajándékok

Ma, a ködbe burkolódzott reggelt keresztülhasítva jutottam el az ÁF-re. Épp azon gondolkodtam, hogy vajon mennyi időm lesz még a vizsga előtt, mert tudtam, kicsit késve értem be. Morfondírozásomat egy "Jó reggelt, Tanár úr!" köszöntés szakította meg, egyik hallgatóm ért mellém (vagy én őmellé).

Aztán a hallgatóm azzal folytatta, hogy látta a honlapomon, hogy írok verseket, és ekkor belenyúlt a táskájába és kivett egy könyvet. A saját kiadású verseskötetét. Odaadta. Nem is tudtam, mit mondjak. Régen kaptam már ilyen váratlanul ajándékot. Megható élmény volt, mert a szeretet ilyen mértékű (és minőségű) kifejeződését nagyon ritkán tapasztaltam meg a hallgatóimtól.

Este, 5 előtt, mikor készültem belevetni magamat a Móricz Zsigmond körtér forgatagába, a szobámnál egy másik hallgatómmal futottam össze, aki megkérdezte, hogy fogom-e őt tanítani jövő félévben számtechből. Az igenlő válasz hallatán örült! :)

Úgy érzem, nagyon szerencsés ember vagyok! :) ...és hálás is...

2010

Eltelt egy év. Nem is akármilyen! :) Szilveszter napja egy jó lehetőség arra, hogy összegezzem egy újabb Facebook-szösszenet keretein belül, mi is történt ebben a 365 napban.

Januárban átéltem életem első BKV sztrájkját, ami megtanított hálásnak lenni, hogy van közlekedés és hogy örüljek annak, hogy egy nagytestű kék vagy sárga "képződmény", még ha nem is mindig pontosan (időben), de elvisz oda, ahova szeretnék menni. Ebben a hónapban, a 26. napon ünnepeltük Timivel azt, hogy egy éve járunk és két nagyon közeli barátunkkal (kimondhatom: testvérünkkel), Matyival és Annával töltöttük azt az estét a Borostyán Kisvendéglőben. Fontos állomása volt ez a kapcsolatunknak, nekem még sosem volt ilyen hosszú kapcsolatom senkivel! :) Azt hiszem, ebben az időben kezdtem el azon gondolkodni, hogy esetleg lehet valami több is ebből a kapcsolatból, illetve, inkább azt akartam eldönteni, hogy szeretném-e, vágyom-e arra, hogy több legyen ebből a kapcsolatból. Nem akartam elkapkodni a kérdést, nem is akartam érzelmekből dönteni, így egy szép, havas februári napon felmentem a Hegyes-tető-re (egy kilátó a Börzsönyben), és imába, gondolatokba és a termoszban hozott forró teába merülve hoztam meg életem egyik legfontosabb döntését, hogy össze akarom kötni az életemet Timivel. :)

Aztán el is jött a nap! :) Február 19, Budai vár, akarom mondani, Pezsgővár, ahol megkértem Timi kezét. Egy kis mesét faragtam, amit Timi "eljátszott", és a mese végén a Lovag megkérte Hercegnője kezét és a Hercegnő igent mondott! :) Csodálatos érzés volt és jó volt megosztani Andrással és Grétivel, akiknek elévülhetetlen szerepük van abban, hogy hol tart ma a kapcsolatunk Timivel! :) No de még ne szaladjunk ennyire előre, hiszen, még csak februárt írunk. :)

Persze, az új félév is elindult. Hálás voltam, mert a hallgatók kétharmada úgy gondolta, érdemes még egy félévet nálam hallgatniuk az informatika rejtelmeit és ezt a bizalmuk kifejezéseként élem meg. Ez volt a negyedik félévem az ÁF-en, mint tanársegéd és azt hiszem, hogy az eddigi legjobb félévemet töltöttem el! Úgy gondolom, hogy a tanulóévek első szakaszán túl vagyok és abban győződtem meg a félév végére, hogy ez az a munka, amit el tudok képzelni magamnak életem végéig. Nem csak azért, mert élvezem a tanítást, szeretek bemenni a hallgatókhoz és akár egy nap többször is elmondani a gyakorlati anyagot. Úgy gondolom, hogy van értelme ennek a munkának, a tanítást ajándékként kaptam, amivel szolgálni tudok és kamatoztatni tudom ezt a talentumomat. Azt vettem észre ebben a félévben, hogy az ajánlott pedagógiai módszerek és a Biblia között igen nagy átfedés van és ez növelte a lelkesedésemet és a bátorságomat. :) Májusban megkaptam az első becenevemet az egyik csoportomtól: Sárkányszívű. :)  Nem hiába voltam nagyon hálás a vizsgaidőszak végén. :) Sokat tanultam a saját óráimon és a hallgatóim is tanítottak arra, hogyan lehet még érthetőbben elmondani a informatika rejtelmeit.

A nyár mindenképp a Nagy Nap körül forgott. 2010. augusztus 21. Életem második legfontosabb döntése. Elvettem feleségül a Hercegnőmet, azt a nőt, akire mindig is vágytam. Csodálatos volt. :) Ha csak ez az egy dolog történik meg velem egész 2010-ben, akkor is hálás lettem volna. Ilyenkor veszem azt észre, hogy Isten mennyire fel tudja múlni az álmaimat, a vágyaimat, az elképzeléseimet. Hálás vagyok a rengeteg segítségért, amit András, Gréti, Gyuri, Peti, Virág, Kriszti, Dóri adott (és ez csak a lista eleje), le kell írnom, hogy anyukám és Timi szüleinek támogatása nélkül nem lett volna olyan a Nagy Nap, mint amilyen volt!

Úgy érzem, mintha egy új élet, új időszámítás  kezdődött volna el azon a napon. Nehéz leírni milyen ez, mert át kell élni azt, hogy egy egyedülálló élet házas életté változik, és azt gondolom, hogy el kell telnie egy hosszabb időnek, hogy a különbséget valóban megértsem és ne csak olyan helyzetekből mikor rá kell arra jöjjek, hogy "Igen, így gondolkodtam egyedülállóként, de most már nem csak én vagyok, hanem "mi" vagyunk". Tehát tanulóévek jönnek, és már alig várom a folytatást! :)

A nászút csodálatos volt, a képeket mindenki láthatta! :)

A szeptember sok-sok újdonsággal indult. Új család, új lakás, új otthon, új félév. Az első napok a lakás berendezésével és a félév megszervezésével teltek. A hatodik félév indult meg és egy olyan félév után, mint az előző, nagyon-nagyon vártam, vajon mit fog hozni. Annyit tudtam, hogy az új szak elindulása miatt, több, majdnem kétszer annyi órám lesz, mint ami eddig volt. Ez némi félelmet és kalandvágyat is elültetett bennem, de végül is nem lett sokkal több órám, mint normál esetben.

Még csak a szorgalmi időszak ért véget, elmondhatom, különleges volt ez a néhány hónap! :) Sok-sok új hallgatóval ismerkedtem meg. (És most jut eszembe, hogy a mostani szorgalmi időszakról már írtam, tehát, akit ez a rész érdekel, olvassa el ez előző bejegyzésemet - Szorgalmi időszak vége).

Novemberben volt az idei harmadik alkalma az Európai Bibliaiskolának, és azért vártam nagyon-nagyon, mert egy különleges vendég is jött, Dave, aki több 10 éve foglalkozik énekvezetéssel, dicsőítéssel és nem csak a technikai oldallal, hanem a lelkivel is. Rengeteget tanultam és sok-sok mindenben megerősített, többek között abban, hogy valóban a dicsőítés az, amivel a leginkább tudom Istent és a gyülekezetet szolgálni.

A gyülekezetünkben nagyon sokat változott ez a terület! Nyáron volt egy éves a zenekarunk és a gyülekezet is sokat változott, úgy érzem, jobban élvezik azokat az időket, amikor Istent dicsőítjük közvetlenül. Ebből a szempontból az év fénypontja volt a Dicsőítő Est. Jól esik a sok-sok támogatás, különösen Peti, Judit és Szabina részéről!

Csodálatos volt az első közös karácsony Timivel. Mindig fogok rá emlékezni. Remélem, ez csak a kezdet volt! :) ...és vajon milyen lesz majd gyerekekkel? :)

Ilyen volt számomra 2010. Áldott év volt, hálás vagyok érte. :) Be fog kerülni a "TOP 5 Évek" közé! :)