2015. július 17., péntek

IV. rész Kegyelem és igazság

Egyetemi hallgatóként, ha nem voltam biztos a tudásomban, mindig azért imádkoztam, hogy a tanár legyen kegyelmes, és ne buktasson meg. Mindenki ismeri a kegyelemkettes fogalmát, és én is találkoztam hallgatókkal, akik ZH vagy vizsga előtt arra kértek, hogy kegyelmezzek nekik.

Mégis, igazság és kegyelem között nagy a távolság, valójában két teljesen különböző fogalomról van szó. A kegyelmet úgy lehetne definiálni, hogy "ki nem érdemelt jóindulat", míg az igazság nem más, mint amit az érdem, azaz a tettek alapján lehet kapni.

Elárulom, hogy nem egyszerű ez a kérdés a saját oldalamról. Az egyetemi értékelés alapvetően teljesítményorientált, tehát az igazság számít. Pontszám és ponthatárok alapján adok osztályzatot, tiszta sor.

A Biblia a kegyelmet a megváltással kapcsolatban használja, és egyértelműen kitűnik, hogy a kegyelemért nem lehet megdolgozni.

"Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék." (Efezus 2:8-9.)

Isten kegyelmét nem tudom jó tettekkel kiérdemelni, azzal sem tudom rávenni a kegyelemre, ha adatokkal bizonyítom Neki, hogy több jót tettem, mint rosszat.

Mi lenne, ha Isten igazságos volna velem szemben? "Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban." (Róma 6:23)

A zsoldért dolgozni, tenni kell, ennek "fizetsége" a halál. Ha Isten pusztán igazságos lenne, akkor semmi esélye sem lenne senkinek arra, hogy bejusson a Mennyországba. A fenti igevers is megmutatja, hogy a kegyelem Isten ajándéka, tehát nem lehet kiérdemelni. Amit el tudok dönteni, hogy elfogadom-e ezt az ajándékot vagy sem.

Ám van még egy igencsak kihívó és meglepő idézet. János apostol írja Jézusról (Jn 1:14): "Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal."

János nem arról ír, hogy Jézus félig volt telve kegyelemmel és igazsággal (50-50%), hanem azt a matematikai képtelenséget tárja az olvasók elé, hogy Jézus telve volt mind kegyelemmel, mind igazsággal, tehát 100-100%-al rendelkezett mindkettőből.

Fogalmam sincs, hogyan lehet ezt megélni a mindennapokban, de az látszik ebből, hogy a kegyelem és igazság között nem "vagy" kapcsolat létezik, hanem "és", tehát valaki tud kegyelmes ÉS igazságos lenni egyszerre, legalábbis Jézus biztos ilyen volt.

Mikor jött elő ez a kérdés a munkám során? Két példáról mesélek

Sokadik javító ZH-t írattam, és mentem javítani a feladatokat. Az egyik hallgatónál megoldás helyett egy levél fogadott, amelyben taglalta, hogy ez már a dékáni engedélyes vizsgafelvétele, ez lenne az utolsó tárgya, és pár nap múlva lenne a záróvizsgája. Kéri szépen, hogy engedjem át. Mivel voltam én is hasonló helyzetben, át tudtam érezni azt, ami a hallgatóban végigmehetett. Hallgatóként biztosan örültem volna annak, ha átenged ilyenkor a tanár, De a "másik oldalról" nem feltétlenül ilyen egyszerű a kérdés, mert olyan döntést kell hoznom, amely után bele tudok nézni a többi hallgató szemébe is. Illetve, az is felmerült akkor bennem, hogy felvállalom-e a felelősséget azért, hogy ezt a hallgatót elkaszálom az egyetemi tanulmányainak befejezésétől. Végül is oda jutottam, hogy a felelősség nem az enyém, mert a hallgató jutott el ide a döntései, és/vagy a képességei miatt. És ez fontos dolog, mert nem szabad felesleges terheket felvenni egy ilyen döntésnél. Valamint átengedtem a hallgatót. Utólag sem tudom, hogy jó döntést hoztam-e, de arra emlékszem, hogy jó érzés volt kegyelmesnek lenni.

A másik történet jóval egyértelműbb ennél. Egy hallgatót puskázáson értem, pontosabban megtaláltam a puskáját a ZH beszedése után. Írtam neki, hogy beszéljük meg ezt a helyzetet. Hogyan lehet ebben a helyzetben kegyelmesnek és igazságosnak lenni? Az igazság az (és ezt a hallgató is elismerte), hogy puskázás történt, amiért elégtelen eredmény jár. Ez az igazság, és ebben a helyzetben még károsnak is gondolom pedagógiailag, ha az elégtelen elmarad, mert így megerősítenék egy hibás cselekedetet. Tehát ebben a kérdésben könnyű igazságosnak lenni. De hogyan lehet kegyelmesnek is lenni, ha mégis elégtelennel jutalmazom a puskázást?

A hangsúly az "is"-en van. Egy ilyen helyzetben úgy lehet kegyelmesnek is lenni, hogy kifejezem a megbocsátásomat a hallgató felé, biztosítom arról, hogy a kapcsolatunkban nem lesz negatív következménye, valamint megköszönöm az őszinteségét, illetve hogy felvállalta a felelősséget. Egy ilyen "nehéz beszélgetést" így lehet pozitív hangulatban befejezni.

Istennél a kegyelem célja az, hogy a kapcsolat megmaradhasson Vele, azt gondolom, hogy a tanár-diák kapcsolatban sem lehet más célja ennek.

2015. június 19., péntek

III. rész: Tisztaság

Sokat gondolkodtam ezen rész megírása előtt, mert azt hiszem, ez a téma igencsak megoszthatja az olvasókat. Másrészt ez biztosan egy olyan téma, ami a közeli jövőben (lehet, hogy a távolabbiban sem) fog belekerülni az egyetemi/iskolai pedagógia-pszichológia tananyagba. Harmadrészt: életem első 22 évében én sem tartottam fontosnak ezt a területet.

Azt is meg kell vallanom, hogy számomra ez a terület egy folyamatos harccal - ma már a legtöbbször győztes harccal jár.

Ebben a bejegyzésben a szexuális tisztasággal szeretnék foglalkozni, de nem szeretnék kitérni a párkapcsolatok kérdésére, mert a tanár-diák viszonyban ennek fel sem szabadna merülnie, szerintem. (Talán majd egyszer írok a párkapcsolatokról is, mert az is az egyik kedvenc témám).

Miért fontos ez a terület Isten számára? 1. Mózes 1:27, 31 "Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. [...] És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap."

Két dolgot emelek ki ebből a két versből: Isten a saját képmására teremtette az embereket, illetve a teremtés befejezte után azt mondta az emberről (is), hogy igen jó (szerintem még füttyentett is örömében :) ). Az ember azzal a különleges tulajdonsággal bír az összes többi teremtménnyel szemben, hogy Isten "lenyomata". Mivel Isten szent is tiszta, így a lenyomata sem lehet más, már ami az "eredeti állapotot" illeti. Isten szeret annyira, hogy az a vágya, hogy ez az eredeti, tiszta állapot megmaradjon. Aztán, sajnos, ez a tiszta állapot megváltozik (szexuális, fizikai, lelki értelemben), de most ennek kifejtése sem ennek a bejegyzésnek a témája.

Láthatjuk azt, hogy Isten nem öncélú a tisztasággal kapcsolatban, miattad és miattam veszi ezt igen komolyan.

Erre jó példák Jézus és Pál szavai:

Máté 5:27-28. "Hallottátok, hogy megmondatott: „Ne paráználkodj!” Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében. "

1. Timóteus 5:1-2. "Idősebb férfit ne dorgálj meg, hanem intsd mint apádat, a fiatalabbat pedig mint öcsédet, az idősebb asszonyt mint anyádat, a fiatalabbat mint húgodat: teljes tisztasággal"

Jézus azt mondja, hogy a szexuális tisztaság nem csupán a tettektől függ, vagy csupán a tettekben dől el. Ez már sokkal hamarabb eldől: a szívben és a fejben (Máté 15:13-20). Sokkal magasabbra emeli a mércét, mint a Tízparancsolat.

Timóteus egy fiatal (nálam is fiatalabb) férfi volt, és Pál azt írja neki, hogy teljes tisztasággal intse a fiatalabb nőket, asszonyokat, úgy, mint a húgát.

Miért aktuális számomra ez a téma? A hallgatóim háromnegyede fiatalabb nő, kb. 15 évvel fiatalabbak nálam. Nekem azért segít sokat Pál hasonlata, mert motivációt ad nekem. A húgomról (vagy a lányomról) teljes tisztasággal gondolkodni nem lenne megerőltető, sőt ilyen kapcsolatra vágynék a húgommal és a lányommal. És hogy érezném magamat, ha valaki szexuálisan bántalmazná őket (direkt hozok ilyen erős példát)? Az első gondolatom az lenne, hogy eltörném a kezét annak az embernek, aki ezt tenné a lányommal vagy a húgommal.

A Pál által leírt teljes tisztaságba nem fér bele a flört, a kétértelműség (Efezusiak 5:3-5.), a hölgy hallgatóim ruházatának, testének stírölése, "végig elemzése".

Isten ennél sokkal többre becsüli a szebbik nemet, nem csak egy darab húsnak tekinti a lányokat, nőket, hölgyeket és asszonyokat, akik, szerintem, sokszor csak szexuális vágyakat kielégítő céltáblának használnak férfiak. Isten gyönyörködik a lányok, nők, hölgyek, asszonyok szépségében, és a lelkük épülésére figyel.

A tiszta, kétértelműség és flört mentes tanár-diák kapcsolatban, azt gondolom, hogy jobban biztonságban érzik magukat a hölgy hallgatók, és amennyire megfigyeltem életem során, egy kapcsolatban a nőknek a biztonság érzete az egyik legfontosabb dolog.

Én sem szeretném, ha csupán egy darab húsként gondolkodna rólam bárki is.

De, ugye, a kapcsolat mindig kettőn áll. A hölgy hallgatók is tudnak tenni a tisztaságért. Nem, nem arra gondolok, hogy csadorban kellene járni egyetemre a fiatal hölgyeknek, hanem arra, hogy ne éljenek vissza a szépségükkel, amivel Isten megáldotta őket. Nem fair azért kacérabb ruhát felvenni szóbeli vizsgára, hogy eltereljük a férfi tanerő figyelmét, vagy akár így feljebb kerekedjen az osztályzat, illetve biztosan nem újdonság a kedves Hölgyek számára a "szempilla-rebegtetés" fogalma, igaz? :) Ez csak néhány eset, amivel én találkoztam, és ennél sokkal durvábbakat hallottam hiteles forrásból. Nem állítom, hogy ez minden hölgyre igaz, csak egy-két esettel találkoztam, de a kísértés ott lehet.

Egy tiszta tanár-diák kapcsolat a biztonságon túl bizalmat, illetve az egyértelműsége miatt valódi őszinteséget tud szülni. A rázós szituációkban a bizalom, az egyértelműség és az őszinteség számít igazán, hogy a nehéz helyzet után is valódi béke maradjon mindkét fél szívében.

2015. május 27., szerda

II. rész: Tisztesség a tanár-diák kapcsolatban

Az igazságosság/tisztesség másik aspektusáról szeretnék írni. Természetesen ennek is van kapcsolati vetülete, nehéz is lenne elkerülni.

"Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok! Aki pedig igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás." (Kolosséiak 3:23-25)

Azt gondolom, hogy a jó lélekkel való cselekvés és az igazságos cselekedet összefügg egymással. Már az első mondat igen magasra teszi a lécet számomra: úgy végezzem a munkámat, mintha utána Istennek kellene róla számot adnom. (A tanításról, mint szolgálatról majd későbbi bejegyzésben fogok írni). Tehát első sorban nem az Intézetvezetőmnek, nem a Tanszékvezetőmnek tartozok elszámolással, hanem Istennek, mert Neki szolgálok a munkámmal (és nem csak Neki, de erről is majd később).

Ezzel Pál motivációt ad, hogy választ adjak egy nagyon is gyakori kísértésre: a kivételezésre.

Vannak hallgatók, akik szimpatikusabbak számomra, mint a többi hallgató? Vannak. Igaz az is, hogy vannak, akik kevésbé szimpatikusabbak. Tudnak erről a hallgatók? Azok, akiket jobban kedvelek, szerintem igen, mert ezt óhatatlanul kifejezem, El lehet kerülni ezt? Azt gondolom, hogy nem. Nem vagyok robot, vannak emberek, akik szimpatikusak a számomra, és vannak akik nem annyira.

Olyan is volt már, hogy X.Y. kolléga megkeresett, hogy "Az a hallgató ilyen meg olyan jó barátom, kollégám, üzletfelem, figyelj majd rá, jó?", azaz engedjem át mindenképp a vizsgán.

"Jaj, Tanár Úr, ez már az x. javítóvizsgám, ha nem megyek át, kirúgnak az egyetemről, csak ez a tárgyam hiányzik" Én leszek a felelős, ha kirúgják az egyetemről?

"Igaz, hogy plagizáltam, másoltam a szakdolgozatomat. Nem tudunk valahogy megegyezni?" Tehát hunyjak szemet a plagizálás felett,  mintha semmi nem történt volna, és még valamit kapok is cserébe?

A fenti bibliai idézet vége azt mutatja, hogy Isten nem személyválogató. Ezt jól illusztrálja az alábbi két idézet is:

"Mert nincs különbség, mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét, Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által." (Róma 3:22b-24)

"Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak." (Máté 5:!4-45)

Mindenki vétett Isten ellen, de Isten kész mindenkit megigazítani. Isten nem csak az igaz emberek földjét öntözi esővel, hanem a hamis embere földjét is. Isten a jóságát nem csak a jókra, hanem a gonoszokra is kiárasztja.

Nem tudom, hogyan csinálja ezt Isten, de a Biblia szerint Ő nem személyválogató, valóban mindenkivel egyenlően bánik. Minden ember szemébe bele tud nézni, és azt tudja nekik mondani: ugyanazok a szabályok vonatkoztak rád is, mint a másikra.

Szeretnék én is így dönteni a hallgatóimmal kapcsolatban, hogy egy-egy döntésem után, vagy akár a munkám elvégzése során/után mindegyikük szemébe bele tudjak nézni.

Valójában ez nem annyira könnyű, mert tényleg ott van a kísértés: kinek feleljek meg? A hallgatóimnak? Mit fognak rólam gondolni, ha számukra negatív döntést hozok (különösen a szimpatikus hallgatók esetében)? Tényleg én vagyok a felelős, ha kirúgják az egyetemről? Ezek a kérdések ott cikáznak a fejemben.

Volt, hogy hoztam hibás döntést, hogy a szorgalmas hallgató eggyel több órát hiányozhatott igazolatlanul annál, mint amit az első órán megbeszéltünk. Bántam is utána.

Volt, hogy átengedtem azt a hallgatót, akinek ez volt a legeslegutolsó lehetősége. Máig nem tudom, hogy biztosan jó döntést hoztam-e, de erről még szeretnék írni a Kegyelem és igazság c. részben.

Szerencsére vannak egyértelmű helyzetek (protekció, plagizálás, puskázás, szimpatikus és/vagy ismerős hallgatók), ahol már Isten megtanított arra, hogy ilyenkor jó egyenesnek lenni, és kitartani az igazság mellett.

Miért tartom fontosnak ezt a témát? Azért, mert ez az egész a kölcsönös bizalomról szól. Én bízom a hallgatóimban, hogy tisztességes eszközökkel tanulnak, illetve vizsgáznak, és a hallgatók is bíznak abban, hogy én is tisztességesen megtanítom őket, valamint tisztességes módon fogom őket értékelni. Ezt a bizalmat sok idő felépíteni és nagyon gyorsan le lehet rombolni, ami utána már nagyon lassan épül újra.

Isten igazságos és tisztességes velem szemben, pontosan ezért tudok Benne bízni. Ez pontosan így működik a tanár-diák kapcsolatokban is.

2015. május 17., vasárnap

I. rész: Igazságos kapcsolatok

Látva a bevezető poszt címét, lehet, hogy nem is pontos a "Tanítás és a Biblia" cím. Azt gondolom, hogy a mostani rész után megérted, Kedves Olvasó, hogy miért.

Nem véletlenül az igazságosságról szeretnék írni az első részben. Ugyanis szükség van egy sarokpontra, amihez vissza tudok térni a későbbiekben.

Hogyan definiálja a Biblia az igazságosságot (tisztességet, becsületességet)?

Az igazságosság (tisztesség, becsületesség) az ótestamentumban egy héber fogalom, idegen a nyugati elme számára, valamint távol áll a ma általában ismert definícióktól.

Valójában az igazságosság (tisztesség, becsületesség) megfelelés egy kapcsolat követelményeinek (szükségleteinek), akár két ember közötti, akár ember és Isten közötti kapcsolatról beszélünk. Az ember rengeteg kapcsolati helyzetbe kerül bele: király és a népe, bíró és a felperes, pap és a gyülekezet, egy átlagember és a családja, törzsfő és a törzs emberei, a nép és az idegenek (jövevények), szegények és Isten... és a tanár és a diákjai, és még lehetne a sort folytatni. Minden egyes kapcsolat hoz bizonyos specifikus követelményeket (szükségleteket), ezeknek való megfelelés jelenti az igazságosságot (tisztességet, becsületességet). (Forrás: E. R. Achtemeier in Interpreter I Dictionary #the Bible, Abingdon Press 1962, volume 4, pp.80-85)

Röviden: az igazságosságot (tisztességet, becsületességet) a Biblia mindig kapcsolatok szintjén értelmezi. Istennel vagy másokkal kapcsolatban, Ebből következik, hogy egy ember önmagában, egyedül nem tud igazságos (tisztességes, becsületes) lenni.

Jézus Hegyi beszéde (Máté 5-7. fejezet), véleményem szerint, nagyrészt erről szól. Lássunk egy jól ismert idézetet, ami szerintem nagyon jól megmutatja, milyen egy igazságos kapcsolat:

"Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták." (Máté 7:12)

Egy darab egészen egyszerű mondat, amit sokan Aranyszabályként ismernek: Tedd azt a másikkal, amit Te is szeretnéd, hogy Veled tegyen az a másik ember. Mégis, milyen nehéz követni ezt az alapelvet, igaz? És mennyire más lenne a világunk, ha minden egyes ember csak ezt az egy alapelvet betartaná!

Bármennyire hihetetlen, én is voltam egyetemi hallgató. Jól esett, ha a tanáraim partnernek néztek, és ha segítettek nekem, ha valamit nem értettem. Olyan tanárokhoz igyekeztem felvenni az órát, akik nem néztek bolondnak, ha kérdésem volt. A tanáraim többsége tartott konzultációt vagy bent maradtak óra után válaszolni az évfolyam/csoport kérdéseire, mert látták, hogy szüksége van rá az évfolyamnak/csoportnak. Az egyik meghatározó élményem ezzel kapcsolatban az, amikor a záróvizsga előtt 1 hónappal a tanszékvezető 4*45 percet szánt arra, hogy elmondja röviden az összes államvizsga tétel lényegét. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem sok olyan tanárt ismerek, aki fejből el tudja mondani egy egyetemi szak záróvizsga tételsorát).

Akkor vagyok igazságos a hallgatóimmal, ha megadom azt, amire szükségük van. Ha arra van szükség, akkor a jó szót, ha arra van szükség, akkor a plusz konzultációt, ha arra van szükség, akkor az aláírás megtagadását. Az igazságosság, szerintem, mindig az adott kapcsolat szükségletének teljesítését jelenti. És ha egy szemináriumi csoporttal kapcsolatban szeretnék igazságos lenni, az azt jelenti, hogy a benne levő hallgatókkal szükséges igazságosnak lennem, értve ez alatt a velük levő kapcsolatot.

Természetesen, nem mindig tudom és tudtam ezt helyesen megítélni. Isten viszont minden pillanatban tudja azt, hogy mire van szükség, és kész megadni azt, mert Isten mindig igazságos.

Tehát, valójában, ez a sorozat nem csak a tanításról szól, hiszen önmagában a tanítás nem csak az óra leadása, hanem kapcsolat a hallgatókkal, így a továbbiakban a tanítást ebben a kapcsolati értelemben fogom használni.

Ha van kérdésed, véleményed, hozzászólásod, ne rejtsd véka alá. :) Köszönöm a figyelmedet! :)

2015. május 15., péntek

Tanítás és a Biblia

Azt hiszem, itt az ideje egy kis életet lehelni a blogomba. Ha bárki arra számít, hogy most leírom, mi történt az elmúlt időszakban, csalódást kell okozzak. Egy régi tervet, álmot szeretnék most megvalósítani, pontosabban ezt a megvalósítást elkezdeni.

Hogy mi is ez? Bevezetésül álljon itt két idézet:

"Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk." (Zsidók 4:12-13.)

"A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen." (2 Tim 4:16)

Két nagyon érdekes dolgot ír saját magáról a Biblia. Egyrészt azt vallja, hogy élő és ható, azaz ma is aktuális és hatása van emberek életére, tehát az én életemre is, valamint ez a hatás lényeges és szemmel látható, olyan, mint amikor megműt az orvos.

A másik állítása az a Könyvek Könyvének, hogy hasznos többek között a megjobbításra, és felkészít a jó cselekedetekre. Tehát jobbá tudja tenni a cselekedeteimet, így a munkámat is.

Több, mint 13 éve olvasom nap mint nap a Bibliát, és kb. 10 éve tanítok informatikát különböző egyetemeken. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy a Biblia jobbá tudja tenni a munkámat, és így hatással is van arra, tehát Isten jelleme át tud "szivárogni" az óráimon keresztül. Félelmetes volt megtapasztalni, hogy egy több ezer éves könyvből lehet tanulni pedagógiai módszereket, holott ez a tudomány még nem is létezett abban az időben. Ha összevetem a Bibliát és a pedagógia tudománya által ajánlott módszereket, több egyezést, hasonlóságot találhatok, mint gondolnám.

Az alábbi néhány (5-6-7?) részes sorozatban szeretném megosztani ezeket a felfedezéseket, mármint, hogy miként tesz Isten engem jobb tanárrá az Igéjén keresztül. Szeretnék gyakorlatias és egyben őszinte is lenni, mert nem mindegyik terület megy jól, és be tudok számolni pozitív és negatív példákról is.

A következő témákat szeretném érinteni:

  • igazságosság
  • tisztesség
  • tisztaság
  • kegyelem és igazság kérdése
  • alázat, szolgálat és vezetés
  • bátorítás, biztatás
  • személyválogatás, protekció kérdése
  • ...és még ami az eszembe jut
Ha van kedved, tarts velem! :) Izgalmas és őszinte utazás lesz, reményeim szerint! :)