2015. május 27., szerda

II. rész: Tisztesség a tanár-diák kapcsolatban

Az igazságosság/tisztesség másik aspektusáról szeretnék írni. Természetesen ennek is van kapcsolati vetülete, nehéz is lenne elkerülni.

"Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok! Aki pedig igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás." (Kolosséiak 3:23-25)

Azt gondolom, hogy a jó lélekkel való cselekvés és az igazságos cselekedet összefügg egymással. Már az első mondat igen magasra teszi a lécet számomra: úgy végezzem a munkámat, mintha utána Istennek kellene róla számot adnom. (A tanításról, mint szolgálatról majd későbbi bejegyzésben fogok írni). Tehát első sorban nem az Intézetvezetőmnek, nem a Tanszékvezetőmnek tartozok elszámolással, hanem Istennek, mert Neki szolgálok a munkámmal (és nem csak Neki, de erről is majd később).

Ezzel Pál motivációt ad, hogy választ adjak egy nagyon is gyakori kísértésre: a kivételezésre.

Vannak hallgatók, akik szimpatikusabbak számomra, mint a többi hallgató? Vannak. Igaz az is, hogy vannak, akik kevésbé szimpatikusabbak. Tudnak erről a hallgatók? Azok, akiket jobban kedvelek, szerintem igen, mert ezt óhatatlanul kifejezem, El lehet kerülni ezt? Azt gondolom, hogy nem. Nem vagyok robot, vannak emberek, akik szimpatikusak a számomra, és vannak akik nem annyira.

Olyan is volt már, hogy X.Y. kolléga megkeresett, hogy "Az a hallgató ilyen meg olyan jó barátom, kollégám, üzletfelem, figyelj majd rá, jó?", azaz engedjem át mindenképp a vizsgán.

"Jaj, Tanár Úr, ez már az x. javítóvizsgám, ha nem megyek át, kirúgnak az egyetemről, csak ez a tárgyam hiányzik" Én leszek a felelős, ha kirúgják az egyetemről?

"Igaz, hogy plagizáltam, másoltam a szakdolgozatomat. Nem tudunk valahogy megegyezni?" Tehát hunyjak szemet a plagizálás felett,  mintha semmi nem történt volna, és még valamit kapok is cserébe?

A fenti bibliai idézet vége azt mutatja, hogy Isten nem személyválogató. Ezt jól illusztrálja az alábbi két idézet is:

"Mert nincs különbség, mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét, Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által." (Róma 3:22b-24)

"Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak." (Máté 5:!4-45)

Mindenki vétett Isten ellen, de Isten kész mindenkit megigazítani. Isten nem csak az igaz emberek földjét öntözi esővel, hanem a hamis embere földjét is. Isten a jóságát nem csak a jókra, hanem a gonoszokra is kiárasztja.

Nem tudom, hogyan csinálja ezt Isten, de a Biblia szerint Ő nem személyválogató, valóban mindenkivel egyenlően bánik. Minden ember szemébe bele tud nézni, és azt tudja nekik mondani: ugyanazok a szabályok vonatkoztak rád is, mint a másikra.

Szeretnék én is így dönteni a hallgatóimmal kapcsolatban, hogy egy-egy döntésem után, vagy akár a munkám elvégzése során/után mindegyikük szemébe bele tudjak nézni.

Valójában ez nem annyira könnyű, mert tényleg ott van a kísértés: kinek feleljek meg? A hallgatóimnak? Mit fognak rólam gondolni, ha számukra negatív döntést hozok (különösen a szimpatikus hallgatók esetében)? Tényleg én vagyok a felelős, ha kirúgják az egyetemről? Ezek a kérdések ott cikáznak a fejemben.

Volt, hogy hoztam hibás döntést, hogy a szorgalmas hallgató eggyel több órát hiányozhatott igazolatlanul annál, mint amit az első órán megbeszéltünk. Bántam is utána.

Volt, hogy átengedtem azt a hallgatót, akinek ez volt a legeslegutolsó lehetősége. Máig nem tudom, hogy biztosan jó döntést hoztam-e, de erről még szeretnék írni a Kegyelem és igazság c. részben.

Szerencsére vannak egyértelmű helyzetek (protekció, plagizálás, puskázás, szimpatikus és/vagy ismerős hallgatók), ahol már Isten megtanított arra, hogy ilyenkor jó egyenesnek lenni, és kitartani az igazság mellett.

Miért tartom fontosnak ezt a témát? Azért, mert ez az egész a kölcsönös bizalomról szól. Én bízom a hallgatóimban, hogy tisztességes eszközökkel tanulnak, illetve vizsgáznak, és a hallgatók is bíznak abban, hogy én is tisztességesen megtanítom őket, valamint tisztességes módon fogom őket értékelni. Ezt a bizalmat sok idő felépíteni és nagyon gyorsan le lehet rombolni, ami utána már nagyon lassan épül újra.

Isten igazságos és tisztességes velem szemben, pontosan ezért tudok Benne bízni. Ez pontosan így működik a tanár-diák kapcsolatokban is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése