2015. május 27., szerda

II. rész: Tisztesség a tanár-diák kapcsolatban

Az igazságosság/tisztesség másik aspektusáról szeretnék írni. Természetesen ennek is van kapcsolati vetülete, nehéz is lenne elkerülni.

"Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok! Aki pedig igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás." (Kolosséiak 3:23-25)

Azt gondolom, hogy a jó lélekkel való cselekvés és az igazságos cselekedet összefügg egymással. Már az első mondat igen magasra teszi a lécet számomra: úgy végezzem a munkámat, mintha utána Istennek kellene róla számot adnom. (A tanításról, mint szolgálatról majd későbbi bejegyzésben fogok írni). Tehát első sorban nem az Intézetvezetőmnek, nem a Tanszékvezetőmnek tartozok elszámolással, hanem Istennek, mert Neki szolgálok a munkámmal (és nem csak Neki, de erről is majd később).

Ezzel Pál motivációt ad, hogy választ adjak egy nagyon is gyakori kísértésre: a kivételezésre.

Vannak hallgatók, akik szimpatikusabbak számomra, mint a többi hallgató? Vannak. Igaz az is, hogy vannak, akik kevésbé szimpatikusabbak. Tudnak erről a hallgatók? Azok, akiket jobban kedvelek, szerintem igen, mert ezt óhatatlanul kifejezem, El lehet kerülni ezt? Azt gondolom, hogy nem. Nem vagyok robot, vannak emberek, akik szimpatikusak a számomra, és vannak akik nem annyira.

Olyan is volt már, hogy X.Y. kolléga megkeresett, hogy "Az a hallgató ilyen meg olyan jó barátom, kollégám, üzletfelem, figyelj majd rá, jó?", azaz engedjem át mindenképp a vizsgán.

"Jaj, Tanár Úr, ez már az x. javítóvizsgám, ha nem megyek át, kirúgnak az egyetemről, csak ez a tárgyam hiányzik" Én leszek a felelős, ha kirúgják az egyetemről?

"Igaz, hogy plagizáltam, másoltam a szakdolgozatomat. Nem tudunk valahogy megegyezni?" Tehát hunyjak szemet a plagizálás felett,  mintha semmi nem történt volna, és még valamit kapok is cserébe?

A fenti bibliai idézet vége azt mutatja, hogy Isten nem személyválogató. Ezt jól illusztrálja az alábbi két idézet is:

"Mert nincs különbség, mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét, Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által." (Róma 3:22b-24)

"Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak." (Máté 5:!4-45)

Mindenki vétett Isten ellen, de Isten kész mindenkit megigazítani. Isten nem csak az igaz emberek földjét öntözi esővel, hanem a hamis embere földjét is. Isten a jóságát nem csak a jókra, hanem a gonoszokra is kiárasztja.

Nem tudom, hogyan csinálja ezt Isten, de a Biblia szerint Ő nem személyválogató, valóban mindenkivel egyenlően bánik. Minden ember szemébe bele tud nézni, és azt tudja nekik mondani: ugyanazok a szabályok vonatkoztak rád is, mint a másikra.

Szeretnék én is így dönteni a hallgatóimmal kapcsolatban, hogy egy-egy döntésem után, vagy akár a munkám elvégzése során/után mindegyikük szemébe bele tudjak nézni.

Valójában ez nem annyira könnyű, mert tényleg ott van a kísértés: kinek feleljek meg? A hallgatóimnak? Mit fognak rólam gondolni, ha számukra negatív döntést hozok (különösen a szimpatikus hallgatók esetében)? Tényleg én vagyok a felelős, ha kirúgják az egyetemről? Ezek a kérdések ott cikáznak a fejemben.

Volt, hogy hoztam hibás döntést, hogy a szorgalmas hallgató eggyel több órát hiányozhatott igazolatlanul annál, mint amit az első órán megbeszéltünk. Bántam is utána.

Volt, hogy átengedtem azt a hallgatót, akinek ez volt a legeslegutolsó lehetősége. Máig nem tudom, hogy biztosan jó döntést hoztam-e, de erről még szeretnék írni a Kegyelem és igazság c. részben.

Szerencsére vannak egyértelmű helyzetek (protekció, plagizálás, puskázás, szimpatikus és/vagy ismerős hallgatók), ahol már Isten megtanított arra, hogy ilyenkor jó egyenesnek lenni, és kitartani az igazság mellett.

Miért tartom fontosnak ezt a témát? Azért, mert ez az egész a kölcsönös bizalomról szól. Én bízom a hallgatóimban, hogy tisztességes eszközökkel tanulnak, illetve vizsgáznak, és a hallgatók is bíznak abban, hogy én is tisztességesen megtanítom őket, valamint tisztességes módon fogom őket értékelni. Ezt a bizalmat sok idő felépíteni és nagyon gyorsan le lehet rombolni, ami utána már nagyon lassan épül újra.

Isten igazságos és tisztességes velem szemben, pontosan ezért tudok Benne bízni. Ez pontosan így működik a tanár-diák kapcsolatokban is.

2015. május 17., vasárnap

I. rész: Igazságos kapcsolatok

Látva a bevezető poszt címét, lehet, hogy nem is pontos a "Tanítás és a Biblia" cím. Azt gondolom, hogy a mostani rész után megérted, Kedves Olvasó, hogy miért.

Nem véletlenül az igazságosságról szeretnék írni az első részben. Ugyanis szükség van egy sarokpontra, amihez vissza tudok térni a későbbiekben.

Hogyan definiálja a Biblia az igazságosságot (tisztességet, becsületességet)?

Az igazságosság (tisztesség, becsületesség) az ótestamentumban egy héber fogalom, idegen a nyugati elme számára, valamint távol áll a ma általában ismert definícióktól.

Valójában az igazságosság (tisztesség, becsületesség) megfelelés egy kapcsolat követelményeinek (szükségleteinek), akár két ember közötti, akár ember és Isten közötti kapcsolatról beszélünk. Az ember rengeteg kapcsolati helyzetbe kerül bele: király és a népe, bíró és a felperes, pap és a gyülekezet, egy átlagember és a családja, törzsfő és a törzs emberei, a nép és az idegenek (jövevények), szegények és Isten... és a tanár és a diákjai, és még lehetne a sort folytatni. Minden egyes kapcsolat hoz bizonyos specifikus követelményeket (szükségleteket), ezeknek való megfelelés jelenti az igazságosságot (tisztességet, becsületességet). (Forrás: E. R. Achtemeier in Interpreter I Dictionary #the Bible, Abingdon Press 1962, volume 4, pp.80-85)

Röviden: az igazságosságot (tisztességet, becsületességet) a Biblia mindig kapcsolatok szintjén értelmezi. Istennel vagy másokkal kapcsolatban, Ebből következik, hogy egy ember önmagában, egyedül nem tud igazságos (tisztességes, becsületes) lenni.

Jézus Hegyi beszéde (Máté 5-7. fejezet), véleményem szerint, nagyrészt erről szól. Lássunk egy jól ismert idézetet, ami szerintem nagyon jól megmutatja, milyen egy igazságos kapcsolat:

"Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták." (Máté 7:12)

Egy darab egészen egyszerű mondat, amit sokan Aranyszabályként ismernek: Tedd azt a másikkal, amit Te is szeretnéd, hogy Veled tegyen az a másik ember. Mégis, milyen nehéz követni ezt az alapelvet, igaz? És mennyire más lenne a világunk, ha minden egyes ember csak ezt az egy alapelvet betartaná!

Bármennyire hihetetlen, én is voltam egyetemi hallgató. Jól esett, ha a tanáraim partnernek néztek, és ha segítettek nekem, ha valamit nem értettem. Olyan tanárokhoz igyekeztem felvenni az órát, akik nem néztek bolondnak, ha kérdésem volt. A tanáraim többsége tartott konzultációt vagy bent maradtak óra után válaszolni az évfolyam/csoport kérdéseire, mert látták, hogy szüksége van rá az évfolyamnak/csoportnak. Az egyik meghatározó élményem ezzel kapcsolatban az, amikor a záróvizsga előtt 1 hónappal a tanszékvezető 4*45 percet szánt arra, hogy elmondja röviden az összes államvizsga tétel lényegét. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem sok olyan tanárt ismerek, aki fejből el tudja mondani egy egyetemi szak záróvizsga tételsorát).

Akkor vagyok igazságos a hallgatóimmal, ha megadom azt, amire szükségük van. Ha arra van szükség, akkor a jó szót, ha arra van szükség, akkor a plusz konzultációt, ha arra van szükség, akkor az aláírás megtagadását. Az igazságosság, szerintem, mindig az adott kapcsolat szükségletének teljesítését jelenti. És ha egy szemináriumi csoporttal kapcsolatban szeretnék igazságos lenni, az azt jelenti, hogy a benne levő hallgatókkal szükséges igazságosnak lennem, értve ez alatt a velük levő kapcsolatot.

Természetesen, nem mindig tudom és tudtam ezt helyesen megítélni. Isten viszont minden pillanatban tudja azt, hogy mire van szükség, és kész megadni azt, mert Isten mindig igazságos.

Tehát, valójában, ez a sorozat nem csak a tanításról szól, hiszen önmagában a tanítás nem csak az óra leadása, hanem kapcsolat a hallgatókkal, így a továbbiakban a tanítást ebben a kapcsolati értelemben fogom használni.

Ha van kérdésed, véleményed, hozzászólásod, ne rejtsd véka alá. :) Köszönöm a figyelmedet! :)

2015. május 15., péntek

Tanítás és a Biblia

Azt hiszem, itt az ideje egy kis életet lehelni a blogomba. Ha bárki arra számít, hogy most leírom, mi történt az elmúlt időszakban, csalódást kell okozzak. Egy régi tervet, álmot szeretnék most megvalósítani, pontosabban ezt a megvalósítást elkezdeni.

Hogy mi is ez? Bevezetésül álljon itt két idézet:

"Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk." (Zsidók 4:12-13.)

"A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen." (2 Tim 4:16)

Két nagyon érdekes dolgot ír saját magáról a Biblia. Egyrészt azt vallja, hogy élő és ható, azaz ma is aktuális és hatása van emberek életére, tehát az én életemre is, valamint ez a hatás lényeges és szemmel látható, olyan, mint amikor megműt az orvos.

A másik állítása az a Könyvek Könyvének, hogy hasznos többek között a megjobbításra, és felkészít a jó cselekedetekre. Tehát jobbá tudja tenni a cselekedeteimet, így a munkámat is.

Több, mint 13 éve olvasom nap mint nap a Bibliát, és kb. 10 éve tanítok informatikát különböző egyetemeken. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy a Biblia jobbá tudja tenni a munkámat, és így hatással is van arra, tehát Isten jelleme át tud "szivárogni" az óráimon keresztül. Félelmetes volt megtapasztalni, hogy egy több ezer éves könyvből lehet tanulni pedagógiai módszereket, holott ez a tudomány még nem is létezett abban az időben. Ha összevetem a Bibliát és a pedagógia tudománya által ajánlott módszereket, több egyezést, hasonlóságot találhatok, mint gondolnám.

Az alábbi néhány (5-6-7?) részes sorozatban szeretném megosztani ezeket a felfedezéseket, mármint, hogy miként tesz Isten engem jobb tanárrá az Igéjén keresztül. Szeretnék gyakorlatias és egyben őszinte is lenni, mert nem mindegyik terület megy jól, és be tudok számolni pozitív és negatív példákról is.

A következő témákat szeretném érinteni:

  • igazságosság
  • tisztesség
  • tisztaság
  • kegyelem és igazság kérdése
  • alázat, szolgálat és vezetés
  • bátorítás, biztatás
  • személyválogatás, protekció kérdése
  • ...és még ami az eszembe jut
Ha van kedved, tarts velem! :) Izgalmas és őszinte utazás lesz, reményeim szerint! :)