Fordulópont?

A választ, azt hiszem, nem fogom megadni a beírás végén sem… de addig is csak furdaljon a kiváncsiság, kedves Olvasó!

A hétfői nap, alapvetően, nagyon laza volt, bár a délután kicsit "rohangálós" lett. Mivel sok konkrét dolog nem volt betervezve, arra gondoltam, itt az idő válaszolni néhány e-mailre. A lazaságra jellemző módon, nem nagyon siettem el a reggeli dolgaimat sem.

Fél egykor találkoztam Rogrerrel, ő is egy Ghánai srác a gyülekezetből, Eben testvére. Jót beszélgettünk, főleg egymás családjáról, otthonáról. Megismertem a Chili nevű gyorsétterem-láncot. Nem a legolcsóbbak, de elég jól meg lehet náluk ebédelni, kb. annyiért, mint a Mc Donald’s-ban. Annyiból jobb Mc Donald úr étterménél, hogy jól is lakik az ember. Nem rendeltem csípős kaját, de nem hiányozhatott a tényéromról a chili-paprika. Hiába, a név kötelez…

A találkozó után bementem az egyetemre, a belvárosi épületbe, és írtam pár e-mailt, aztán rájötten, hogy te jó ég, el kellene intéznem a budapesti beiratkozásomat is. Már épp kezdtem megnyugodni, hogy elintéztem minden hivatalos dolgot… Hát mégsem. Péntek a határidő…

Ötkor találkoztam Daviddel, beszélgettünk egy nagyon jót, majd elmentünk megosztani a hitünket. Tobias és Markus is jött.

Este Toobias-szal és Susannával elmentünk futni. Kicsit későn indultunk el az eddigi szokásokhoz képest, ezért láthattam, milyen Espoo este. "Csak" 8 km-t futottunk.

A kedd nagyon fontos nap volt. Ezen a napon volt a találkozóm Jakkoo Kurhila tanár úrral, aki az itteni témavezetőm, segítőm, ezen kívül erre a napra beszéltük meg a tanulókörünkkel a találkozót.

Délelőtt elintéztem a mosást, majd készültem a találkozóra. Végiggondoltam, mi az, amit el tudok mondani, végigolvastam az eddigi kérdőíves vizsgálatom eredményét, tanulságait, hogy legyen miről megosztanom. Azt gondolom, szánhattam volna erre több időt is, mint a kedd délelőttöt.

"Hála" annak, hogy kicsit elcsaptam a gyomromat, nem ebédeltem, így még az egyetemen is volt időm gondolkodni a dolgokon. Alapvetően azt vártam a találkozótól, hogy elmondom, milyen nálunk a rendszer, mesélek, miket cisnáltam eddig, s csinálunk egy tervet, hogy fogok odáig eljutni, hogy elmehetek iskolákba, és megvizsgálhatom testközelből a tanítási módszereket.

Több, mint egy órát beszélgettünk, és elég furcsa érzésekkel jöttem ki a tanár szobájából. A vártnál kicsit mélyebben belement az eddigi munkáimba, amelyekről nem nagyon beszéltem eddig angolul (talán ez az a rész, amiből készülhettem volna). Mondta, hogy érdekes a témám, de szükség van néhány dologban (pszicholgia) elmélyülnöm, mert valamivel alá kelll majd támasztanom, miért jobb az, amit kitaláltam új tanítási módszerként, mint az eddigiek. Volt egy érdekes kérdése: milyen részei lesznek a disszertéciómnak? Őszintén, ezen még nagyon komolyan nem gondolkodtam el, pl. hogy konkrétan milyen fejezetek lesznek benne, mi fog miből következni… A beszélgetés közben sokszor úgy éreztem, hogy én egy ici-pici valaki vagyok, igazából semmi keresni valóm nincs itt. Nem volt bántó a tanár úr, ne értsd félre, csak őszintén megmondta miket gondol, aminek örülök.

Az is lejött, hogy a programozásnak nincs túl nagy szerepe a finn középiskolai oktatásban, így az informatika tanítás irányába kell tolni a fókuszt. A másik, ami kiderült, hogy finnországban sincs egy egységes didaktikája a vizuális fejlesztőkörnyezetekkel való tanításnak, tehát, a témám releváns.

Végül is kaptam egy-két e-mail címet, tanárok és program-vizualizációval foglalkozó emberek elérhetőségeit.

Egy szó, mint száz, inkább egy jó tapasztalatként éltem meg ezt a találkozót, abban biztos nem segített, hogy hogyan is fog kinézni az itteni munkám, emiatt, főleg, nem jöttem ki boldogan. Ami jó, hogy első lépésként tanárokkal tudok találkozni, és interjút készíteni. Aztán majd meglátjuk.

A találkozó után a tanulókörrel vettük bele magunkat a Java világába. Egy új tag is csatlakozott hozzánk, Sundeep, egy arab srác.

Ez az összejövetel sem sikerült úgy, ahogy szerettem volna (azaz, összejövünk, és együtt dolgozunk a példákon). Sundeep sietett, és, mivel úgy tűnt, messze ő a legprofibb köztünk, elkezdte gyorsan darálni a feladatmegoldásokat, majd elment. Nem csak én nem értettem, ezért utána a saját tempónkkal kezdtünk hozzá a feladatok megoldásának. Különösen lassan haladtam az elsővel, annyira, hogy nem maradt idő megbeszélni, mert a többieknek el kellett menniük. Én maradtam, és még egy órát gyúrtam a feladatsort. Nagy részét sikerült jól megoldani, és még értettem is! 

Este megvettem a finn nyelvkönyvemet, ésa  buszon azt olvastam. Rájöttem, hogy tényleg, sok mindenben hasonlít a finn a magyarhoz. Nem a szavakban, bár egy hasonlót találtam: menet=megy; hanem a nyelvtani szerkezetben. Ugyanúgy toldalékokkal és ragokkal dolgozik, magas hangrendű szóhoz magas hangrendű toldalék járul, a mélyhez mély… Nagyokat mosolyogtam hazafele menet a buszon!  Hamar meg fogom szeretni ezt a nyelvet!

Szerda délelőtt nagyon jót beszélgettem Dorkával, majd bementem Kumpulába, hogy befejezzem a készülést a csütörtöki órára. Egy kis részen kívül sikerült mindent megcsinálni. Reménykedtem, hogy az óra előtti tankör-találkozón lesz valaki, aki segít nekem megfejteni a rejtélyt.

Délután, bibliakörre menet, megismertem a helsinki dugót. Kicsit idegesített a dolog, mert nem pont beesni akartam bibliakörre. Szerencsére nem késtem el! David két ismerőse is eljött.

David tartotta az alkalmat az önmegtartóztatásról. Utána elkezdtünk tanulni egy új éneket, az egyik kedvencemet, a "The spirit’s Fire"-t (A Lelked tűz).

Este másodikként mentem aludni, ami azért kuriózum, mert általában utolsóként szoktam ágyba kerülni. Nem véletlenül történt így, csütörtökön 6-kor csörgött az órám…

…s így elsőnek "röppentem" ki az ágyból, pontosabban a matracomról.

Időben beértem, csak a csoportunk nagy része nem. Így, Huining-gel, csapatunk egyetlen hölgy tagjával néztük át a megoldásainkat.

Az órán a tanár végigkérdezte, hogy mndent értettünk-e, majd minden csoportnak elő kellett adnia valamelyik feladatot. A csoport rám bízta ezt a dolgot, szerencsére, könnyű feladatot kellett elmagyaráznom. Nem állítom, hogy nyelvtanilag minden helyes volt, de a diákok és a tanár is értette. Azt hiszem, jól sikerült az első "szereplésem". 

Tehát, úgy tűnik, a következő féle képpen működnek a gyakorlatok: van egy tanulókör. A kiadott feladatokat el kell végezniük a két gyakorlat között + el kell olvasni a kötelező olvasnivalót, majd az óra maga abból áll, hogy megvitatjuk a többiekkel a megoldásunkat. Első körben nem ezt gondoltam kooperatív technikának, de alapvetően tetszik. Az egyértelmű, hogy egy két órás gyakorlat nem lenne arra elég, hogy megoldjunk egy feladatsort.

Óra után elintéztem pár hivatalos ügyet az itteni koordinátorral, majd együtt ebédeltünk Miguellel és Christiannal. Miguel is találkozott az ő témavezetőjéval (ő itt írja a diplomáját). Hasonló élményei voltak, mint nekem…

Kaja után jelentkeztünk a Sport-centerbe, ahova majd járunk rendszeresen űzni valamilyen sportot. Elég nagy a választék az aerobictól a tollaslabdáig, a focitól a jégkorongig, a floorballtól a társastáncig.

Sajnos, kiderült, hogy holnap nincs floorball, illetve van később az Erasmusosok szervezésében, de akkor dolgom lesz már. Nem tudom, így, mi lesz a holnap délutánnal.

Miután regisztráltunk, Christian maradt, mi pedig Miguellel bementünk a városba keresni olcsó rövidnadrágot neki. Sajnos olcsót nem találtunk, így majd legközelebb keresünk egy használt- ruha boltot.

Kb. fél 5-re értem haza, majd egy szótár segítségével megismerkedtem a Sport-center kínálatával (csak finnül volt infó). Legalább tanultam egy-két szót!  Szerinted, mit jelentenek a következő szavak: Futsal, Jalkapallo, Jääkiekko, Koripallo, Lentopallo, Liitokiekko (Ultimate), Pesäpallo, Pöytätennis, Sulkapallo, Sähly.

A mai közös szaunázás elmaradt abból a szempontból, hogy csak egyedül szaunáztam, mert David dolgozott, és Tobias-nak is akadt valami dolga, s nem sikerült mást beszervezni. Nem volt gond, úgy is szükségem volt egy időre, amikor szabadjára tudom engedni az érzéseimet a gondolataimat, mindenképp akartam rendszerezni a keddi találkozót, gondolkodni a következő lépéseken.

Be kell valljam, nagyon szeretek szaunázni. Feltölt, sőt, jótékony hatással van a szervezetemre (legutóbb egy nap alatt eltűnt egy pattanás a homlokomról). Felüdítő idő volt testileg és lelkileg is!

Most már igencsak este van, lassan megyek aludni. Azt hiszen, elég effektív napok után vagyok… Még jó, hogy jön a hétvége! 

Szép jó éjt!