11 napja

Már 11 napja szívom Finnország friss levegőjét. Kezdem megszokni az itteni dolgokat, a fontosabb helyekre (kivéve az istentisztelet helyét) már egyedül is eltalálok. Talán, ami szokatlan, hogy életemben először vagyok bejárós, azaz lakom messze a várostól. Bár, egyszer, fél éven át kijártam a Bécsi út városhatárhoz közeli részére főiskolára, egy féléven át… Tehát, nem igaz az állításom, nem először történik ilyesmi, az viszont tény, hogy nem szokványos a számomra.

Régen írtam már a blogra. Hétfőn záródott az oritentációs kurzus. Megismerkedtünk a sportolási lehetőségekkel, illetve a diákszervezetekkel. A kurzusnak egy figyelemre méltó  része volt. Egy pszichológus-szerű nő beszélt arról, hogy sokunkat kultur-sokként ér az, hogy hosszabb időre elszakadtunk otthonuktól, barátainktól, s ha nagyon rosszul lennénk lelkileg, van kihez fordulni. Alapvetően nagyon jó, hogy ilyen módon is figyelnek ránk, és hasznos is tudni, hol tudunk segítséget kérni, csak az volt a furcsa, hogy úgy éreztem, mint ha azt kommunikálná a hölgy, hogy nekem akkor most "kultur-sokkban" kell éreznem magam.

A kurzus után átmentem Kumpulába, a TTk-ra, mert a tutorunk segíteni akart az órák felvételében. Miguellel és Christiannal elmentünk utána ebédelni.

Ebéd után találkám volt Shariffel a belvárosban, előtte gyorsan megrendeltem a diákigazolványomat. Talán, 2 hét múlvára készen lesz. Alig várom! 

Shariffel jót beszélgettünk, a legnagyobb részt arról, hogy ki hogyan talált rá Istenre. Utána megvettem a szükséges könyvet a programozás-órámhoz (egy szép, vastag könyv a Java nyelvről).

A szokásaimhoz képest elég hamar értem haza, még 19h előtt. Megpróbáltam beszélni Gyurival az otthoniak közül, egy kis ideig még sikerült is, csak aztán megszakadt az összeköttetés, valami gikszer volt az internetes telefonszolgáltatónál. Ennek "örömére" le is váltottam.

Az este nagy részét tervezéssel töltöttem, méghozzá a keddi utam tervezésével. Nem mentem volna messze, csak Espoo két különböző pontjára, hogy elintézzem a hivatalos dolgaimat az idegenrendészeten és a Regisztrációs Hivatalnál (nem tudom, mi a magyar megfelelője).

Van egy nagyon hasznos útvonaltervező-weboldala a helyi közlekedési vállalatnak, amely térképes segítséget is nyújt. Ezeket a térképeket tanulmányoztam, meg írtam le ezek alapján, melyik busszal, hány megállót kell menni.

Kedden reggel, köszönhetően a lassú felkelésemnek, pont elment az orrom előtt a busz… Na, gondoltam, jól kezdődik ez a hivatalos ügyintézéses mizéria. Ami jó volt, hogy a folytatás sokkal gördülékenyebben ment. Az első állomásom előtt csak egy megállóval mentem túl. A másodiknál pedig eggyel előbb szálltam le a kelletténél. A hazafele menő buszom meg ugyancsak elment az orrom előtt… Tehát, nagyobb eltévedés nélkül sikerült elintéznem a dolgaimat. A hivatalokban nagyon rendesek voltak az ügyintézők! 

Miután hazaértem, volt még egy órám a mosásig. Így kimentem az öböl partjára hálát adni Istennek, hogy "túléltem" a hivatalnokokkal való találkozást.

A háznak két közös mosógépe van, ezért, ha valaki mosni és szárítani akar, le kell, hogy foglalja előre ezeket. Tobias a hétvégén megmutatta, mi hogy működik.

Mialatt mosott a gép, felkészültem a csütörtöki órámra. Lelkes vagyok a programozás miatt, mert már régen szerettem volna megtanulni egy új programozási nyelvet! Sokkal nehezebb lenne nekem egyedül, könyvből megtanulni. Szükségem van egy tanár "nyomására".

Tanulást követően egyik legjobb barátommal, Dorkával beszélgettünk vagy másfél órát, majd elmentünk futni Tobiassal és Markussal.

Utána, végre, tudtam kicsit beszélgetni Gyurival is, szakadásmentesen.

Este különleges, s egyben nehéz program várt rám: a Welcome-party bent a városban, amit az Erasmusosok szerveztek nekünk. Azt beszéltük meg Miguellel és Christiannal, hogy negyed órával a party kezdete előtt, azaz 20:45-kor találkozunk. 21:15-kor még sehol sem volt senki, és senki ismerőst nem láttam a partyra jövők közül. Írtam egy SMS-t Miguelnek, hogy merre vannak. Visszahívott, hogy nagyon sajnálja, elfelejtette a találkozót, meg ők épp egy másik buliban vannak, de majd jönnek. Csodás. Én meg mi a szöszt csináljak?

Végül is bementem, lesz, ami lesz. Néhány perc múlva összefutottam két magyar jogász lánnyal, és szlovákiai magyar jogász sráccal és egy német jogász lánnyal. Utóbbi kettőjükkel ültlünk el enni. El is kezdtünk trécselni, de egyszer csak belemerültek valami témába, s a zaj is elég nagy volt, s kezdtem egyre kevéssé érteni, miről beszélnek (látszólag, nagyon jól elvoltak). Őszintén, ez a hely nem igazán jó arra, hogy emberek kommunikáljanak egymással, annyira hangos a zene. Elég rossz volt a szitu, igencsak feleslegesnek éreztem magam. Egy idő múlva elmentek táncolni, s pont ekkor néztem rá a telefonomra: itt vannak Miguelék! Végre! 

Ezek után már sokkal jobb volt a buli. Még maradtam is volna tovább, de az éjfélkor induló busszal haza akartam érni.

Szerdán több dologra is rájöttem. Először is, valahogy meg kell oldanom, hogy tudjak időt tölteni az újdonsült haverjaimmal. Vannak nehézségek: ők együtt vannak a városban a kollégiumban, én meg itt, Espooban. Sok infó nem fog hozzám eljutni. Mellesleg, "hivatalosan" az egyetemen sem töltök sok időt. Hogyan lehetne megoldani, hogy ezek a kapcsolatok ne épüljenek le? (Várom az ötleteket!  )

Amire jutottam, hogy kezdeményeznem kell a találkozókat valahogy. Így írtam egy sms-t, hogy csütörtökön akár együtt is ehetnénk bent. De, ugye, kellenek más programok is…

A másik dolog, hogy "túl sok" a szabadidőm (megkérem a kevesebb idővel rendelkező olvasókat, hogy tegyék le a köveket!  ). Remélhetőleg ez változni fog, ha beindul a projekt, de úgy érzem, kifolyik az idő a kezemből, s nem használom hasznos dolgokra. Őszintén, sosem szerettem azt, ha nincs percről percre beosztva a napom. Nem szeretném lopni a napot, de szerdán volt olyan időszak, mikor úgy éreztem, hogy nincs mit tennem, mindent, amit kellett, megcsináltam.

Este bibliakör volt, ahol Tobias elmesélte, hogy milyen témákról lesz szó, és megterveztük, hogy milyen közös lazább időket fogunk együtt tölteni. Az egyik legérdekesebb dolog a "Happy Blue Party" névre keresztelt buli lesz. Azt hiszem, ezek az alkalmak nagyon jók lesznek arra, hogy összeismertessem a bibliakörömmel az egyetemi haverokat.

A csütörtök különleges nap volt. Ekkor volt az első egyetemi órám. Ami vicces, hogy egy olyan tanulói körbe kerültem bele, ahol a rajtam kívül levő három emberke kínai.  Az óra után láttam, hogy nem lesz gond megcsinálni a tárgyat.

13h körül találkoztam Miguelékkel, és ettünk egy nagyot. Jót beszélgettünk, főleg hazamenet Christiannal. Miguel kérdezte, hogy nem lenne-e kedvem ma elmenni vele meg pár emberkével Tallinba. Kedvem lett volna, csak ma délután már volt programom. Viszont, ha minden jól megy, szombaton elmegyünk együtt a helsinki erődbe, és páran jönni fognak a bibliakörből is!  Remélem, jó idő lesz! Apropó, időjárás. Szerda volt az első olyan nap, mikor végig sütött a nap, és egy csepp eső sem esett.  Olvastam, hogy Budapesten azon a napon megdőlt a hidegrekord. Furcsa, de melegebb volt itt, mint otthon.

Mielőtt hazaértem, bátor dologra határoztam el magam. Ha már ilyen sok időm van, akár meg is tanulhatnék kicsit finnül. Az egyetemen ingyen megtehetem. Sajnos, a regisztrációs idő lejárt már, de a kurzusok még nem indultak el. Írtam egy e-mailt az egyik tanárnak, hátha van hely a csoportjában. Örülnék, ha összejönne!

Délután Tobiassal takarítottunk, majd jött Markus, és ismét elmentünk futni. Ez a futás történelmi pillanat volt az életemben, ugyanis, először futottam 10 km-t. Soha ilyen sokat még nem futottam egyhuzamban. 

Futás után elmentünk szaunázni és beszélgetni egymás hogylétéről. Markus, és Jonah, David egyik legjobb barátja, is velünk tartott! Jó kis idő volt!

Pénteken, azaz ma, reggel együtt olvastunk Bibliát és imádkoztunk Daviddel. Este megyünk majd megosztani a hitünket a bibliakörrel. Most meg már nagyon éhes vagyok, úgyhogy, megyek lassan enni.

Újabb képeket láthattok a fotótárban, a környékről, a házról és a lakásról, hogy lássátok, mit is látok itten nap, mint nap!