Kivenlahti - a Kő-öböl partjáról

Ez most nem az én hajnalom 
Ez most nem az én nappalom 
Ez most nem az én folyóm 
nem az én városom 
nem az én utcám 
nem az én házam 
nem az én ablakom 
nem az én ágyam 
nem az én asztalom 
Itt vagyok, nem vagyok otthon

(Zorán: Ahol jó volt – részlet)

A héten a nálam levő Zorán számokat hallgattam. Furcsa, számít, hogy hol vagy s milyen dolgok vesznek Téged körül, abban az esetben, hogy mit jelent számodra egy dal, egy ének, egy vers. Maga az idézett dal nem a távollétről szól, de az első versszaka nagyon megmaradt bennem. Azt hiszem, nem titok, valahogy már várom a december 20-át.

Rég nem írtam már. Időm lett volna talán, nem azon múlt. Kicsit a gépem is rakoncátlankodik, nem tudok bejelentkezni az MSN-es oldalra, így, most még abban sem vagyok biztos, hogy ez az írás minden probléma nélkül felkerül a világot jelentő hálóra.

Fizikailag sem voltam a toppon. Éppen jövök ki a náthából, mire a múlt hét végén elkap egy alvászavar. Majd’ egy héten keresztül ugyan sikerült elaludnom, de mikor felébredtem éjszaka valami miatt 4-5 óra alvás után, nem már tudtam visszaaludni. Zombiként meg nehéz értelmes doglokat cisnálni. Remélem, most már vége ennek az időszaknak, ma már sikerült jól aludnom.

Fogalmam sincs miért volt ez így (legyünk optimisták  ). Pedig az alvás az egyik olyan terület, ami nagyon jól megy.  Remélem, ezek után is menni fog!

Október utolsó napjai nem teltek eseménytelenül. 29-én meglátogattam egy iskolát Helsinki északi szegletében, Puistola-ban (magyarul: Parkváros). Jouni órájára ültem be. Mondjuk úgy, hogy az óra jó élmény volt, és egy jó példa arra, hogyan nem szeretnék tanítani.

Utána Harrival találkoztam a városban, embereket hívtunk bibliakörre.

Este Susannával mentem futni (Tobiasnak valami dolga akadt). Erre az alkalomra vettem egy hosszúnadrágot, eddig shortban futottam, de azt hiszem, ennek az időnek vége. 2-3 fokban nem egészséges a rövid nadrág. Jót beszélgettünk futás közben!

Késő este Eszterrel beszélgettem egy jó nagyot, mejd várt az ágy!

Október utolsó keddjén reggel egy izraeli tanárnővel beszélgettem egy programozás tanítást segítő szoftverről (Jeliot), aminél még jobbat, eddig, nem láttam. 10 éve tanít vele gimnazistákat. A tapasztalatairól beszélgettünk. Kaptam tőle jó pár anyagot, ami segít nekem majd elsajátítani a program használatát. Nagyon építő beszlélgetés volt!

Délután egy idős tanárral találkoztam, aki a finn alaptantervvel van igencsak tisztában, és sikerült pár dolgot megértetnie velem. Jól esett, hogy kollégaként fogadott, s a találkozó végén még az épületet, ahol dolgozik, is megmuatta nekem. Igazi vendégszeretetben volt részem!

Az interjú után megvettem a Nightwish nevű zenekar legújabb albumát (Dark passion play). Nagyon jól sikerült album, ismét nagyon igényes zenét sikerült összeállítani a bandának! 

Az esti foci kimaradt, nem voltam 100%-os fizkailag.

Október utolsó napjától november első szombatjáig egyedül voltam otthon. Enyém volt az egész lakás! 

Szerda délután lefoglaltam a kávézót, ahova majd megyünk szombaton Raijaval, Susannaval és Ebennel. Nem ez volt az eredeti tervem. Aki ismer, tudja, hogy rajongok a teákért, így arra gondoltam, milyen jó lenne elmenni egy teaházba Helsinkiben. Tobias már lelohasztotta a kedvem, azt mondta, hogy csak 1 teaház van a városban, meg is mutatta, kb hol van, de nem sikerült megtalálnom. Ekkor elmetnem a turistainformációba: ők biztos tudni fogják, hiszen ez a munkájuk. Sajnos, láttam az arcukon, hogy nehéz kérdést tettem fel, mikor a városban levő teaházak felől érdkelődtem. El is küldtek egy helyre, de az is kávéző volt. Úgy fest, Finnország a maga átlagos 20 kilós személyenkénti kávéfogyasztásával nem hagyott teret a tea szerelmeseinek.

Este Markus tartott bibliakört.

November első napja elég lazán telt. Egész nap itthon voltam, Dorkával beszélgettem és sokat olvastam a doktorimmal kapcsolatban. Az alvászavaros időszakom ekkor kezdődött el. Este szaunáztam egy jót!

Pénteken volt az első Java órám a szorgalmi időszak második felében. Egy új tanulócsoportba kerültem, ahol csak erasmusos diákok – köztük Christian – vannak.

Egy nagy ebéd után hazajöttem. Nem voltam toppon, már a második alig alvós éjszakámon voltam túl, és igencsak fáradt voltam. Tudtam, hogy tudnék értelmes dolgot csinálni, de kb. semmihez nem volt kedvem. No jó, kivéve az alvást.

Szombat hajnalban megjött David. Kb 2 hétig lesz itthon. Lesz egy fogműtétje, ezért jött haza. Jót beszélgettünk reggel, majd Susannával hármasban elmentünk futni a hóba. Igen, bizony, Espooban leesett az első hó. Fényképekkel fogom bizonyítani! 

Este nagyon jó időt töltöttünk együtt négyesben Raijaval, Susannaval és Ebennel a Café Engelben, amely a Dómmal szemben levő igényes kávézó. Eben rengeteget mesélt afrikai otthonáról.

Vasárnap istentiszteletre most az egyszer nem busszal mentünk. Sauri vitt el Davidet és engem autóval, így 10 perccel tovább aludhattunk 

Ismét az a megtiszteltetés ért, hogy az összes éneket vezethettem! Történt egy vicces dolog is. Az alkalom végén találjátok ki, kik jelentek meg. Úgy bizony, Christian és Miguel.  Még a héten meséltem nekik, hol is tartjuk az alkalmainkat, s hogy ha szeretnének eljönni, szóljanak, s akkor kimegyek eléjük a metróhoz, mert kicsit cifra dolog megtalálni az épületet. Persze, hogy nem szóltak.  Igazság szerint meg is találták az épületet, de "rossz" ablakon néztek be, a "gyerekszoba" ablakán, így azt hitték, ez csak egy óvoda. Végül aztán "be mertek" jönni. Örültem nagyon nekik!  Ők is velünk tartottak ebédelni az alkalmat követően.

Estére totál hulla voltam, a harmadik "nem alvós" éjszakát követően. Ennek "örömére" videoztunk itthon Daviddel, sokkal több midnenre nem lettem volna képes.

A hétfői éjszaka jobb volt, de nagyon fáradtan keltem, köszönhetően a sok minusz órának. Délelőtt meglátogattam a finn parlamentet. Ebben csak az a poén, hogy az magyar Országházban még sosem voltam. Jó kis idő volt, egy politológus lány szervezte a látogatást . Egy nagyon jó (reklám szempontjából) filmet néztünk meg kezdetnek, majd egy kedves hölgy vezetett körbe az épületben. A látogatást követően beültünk a parlament kávézójába egy jó kis beszélgetésre. Különösen jó idő volt ez, megismerkedni újabb emrberekkel! Majd láthatsz fényképeket is.

Finnóra után Markusszal és Daviddel osztottuk meg a hitünket, majd Daviddel találkoztunk Alexszel, és együtt mélyedtünk bele a Biblia rejtelmeibe. Mellesleg, megismertünk egy nagyon jó és nem drága kínai éttermet.

Kedden volt egy interjúm, az első egy igazi középiskolában! Az is kiderült, hogy az Nemzeti Oktatási Bizottság, végre, elérhetővé tette a teljes középiskolai alaptantervet, így lehetőségem van tanulmányozni azt! 

Délután Anne-val találkoztam, amíg bírtuk a hideggel, meghívtunk pár diákot bibliakörre meg közben jót beszélgettünk.

Este foci, végre, már vártam!  Chtistian is jött. A szokásoktól eltérően, most a kiskapura kezdtük a játékot. Ismét három csapat volt. Kékek, zöldek és tarkák (mi voltunk ebben). A kiskapus játék alapján a kékek midenkit hengereltek, mi meg mindenkitől kikaptunk. Furcsa módon a nagykapus játéknál teljesen felborult a papírforma. A kékeknek nem ment a játék, minket meg nem tudott senki sem megverni, sőt, kétszer nyertünk is (egy gólpasszt is adtam Christiannak  ).

Szerdára virradó éjszaka ismét alig aludtam valamit, és emiatt nagyon frusztráltan keltem. Semmi kedvem nem volt az egész naphoz. Fáradt voltam nagyon. Fél 1-kor majdnem elaludtam a buszon.

Hála Istennek jól viseltem a nap többi részét, délután kitakarítottam, mert estére vendégeket vártunk: Sannát, Susannát és Markust.

Este nagyon jó időt töltöttünk együtt. Beszélgettünk egy jót és imádkoztunk közösen.

A találkozó után chateltem egy jót Erikával és Lórival, a lakótársammal is beszéltem Skypeon keresztül.

Fél 12 táján mentem aludni, utolsó esélyt adva az alvásomnak. Ugyanis ha ezen az éjjelen sem alszom rendesen, orvosi segítség után fogok nézni, mert ez nem normális, hogy egy hete nem tudok visszaaludni, ha felébredek valami miatt éjjel.

Csodák csodájára jól telt az éjjel, éreztem is a különbséget reggel! Együtt ebédeltem a srácokkal (Miguellel és Christiannal), majd a tanulócsoporttal kidolgoztuk a közös megoldásunkat a holnapi órára.

A mai nap, pontoabban a tegnapi fekete és sötét nap volt Finnország számára. Biztos hallottál róla, Helsinkitől 50 km-re északra iskolai lövöldözés volt tegnap. 9 ember, köztük a merénylő (az iskola tanulója), vesztette életét. Teljes sokkban van az ország, ilyen dolog nagyon ritka errefelé (nem is tudom, lehet, hogy nem is volt még ilyen itten). Mi is nagyon meg voltunk döbbenve a fiúkkal, de a mi megdöbbenésünk semmi sem volt Davidéhez képest (láttam ma reggel az arcát).

Anne-ra vagyok kíváncsi, hogy neki milyen volt a nap, ugyanis ő végig tanította a mai napot egy espooi iskolában.

Szeretném egy jó hírrel zárni a mai bejegyzést: ötös lett a programozás vizsgám!  Nagyon-nagyon örülök neki!! (Biztos emlékszel, mennyit aggódtam miatta).

További szép estét, igyekszem hamarabb jelentkezni legközelebb!